2011. november 20.

Kínában vonattal az idegen nyelven beszélő turista is elutazgathat, mert akadnak angol nyelvű feliratok, és a megállókat is bemondják angolul, bár ezt nem mindig lehet elkapni. De a vasútállomásra való beléptetés és a várakozás is jól szervezett. A vágányokhoz külön váróterem tartozik, ahol a vonat száma egy nagy táblára jól láthatóan ki van írva, így nem lehet eltévedni. A vágányhoz való lejáratot az indulás előtt nyitják meg, amikor a jegyet is ellenőrzik, úgyhogy ez garantálja, hogy valóban megtaláljuk a vonatot. Viszont időben ott kell lenni, az indulás előtt legalább fél órával, mert ezt a kaput le is zárják, és már nem engednek át utána, hiába van a vonat még az állomáson.

Mi eddig mindig ilyen expressz vonattal (úgynevezett D vonat, mert a száma ezzel a betűvel kezdődik) utaztunk. 200-250 km/óra sebességhez volt szerencsénk, nem tudom, közlekedik-e még gyorsabban is.

                                   (Igencsak hosszú vonat)

Nagyon jó, hogy alacsony padlós, könnyű felszállni rá, és én az automata ajtóknak is nagyon örültem. Belülről is elég modernnek néz ki.

Hálókocsis fülkébe kaptunk jegyet, ahol vagy hatan ülnek, vagy pedig négyen fekszenek. A fekvőhelyek fel vannak szerelve tv-vel, olvasólámpával, valamint a fülkében van egy asztal, légkondi és személyzet hívó gomb. Az ülések (ágyak) kényelmesek.

                                      (Ez volt a fülkénk)

Vonatunk a Fuzhouból Pekingbe tartó utat 15 óra 20 perc alatt teszi meg. Mi Peking előtt hat állomással szálltunk le, ami úti órákat számolva 11 óra 47 perc. (Tessék kiszámolni Fuzhou Peking közti távolságot a sebesség és az idő ismeretében! :))

                                (Shanghajban is megálltunk)

Az első hét órában egy építésszel és lányával, aki tájépítésznek tanul, egy kormánynak dolgozó férfival, és egy fiatal üzletemberrel utaztunk együtt. Ő és a lány beszéltek valamennyire angolul, így a kínaiak közvetlenségét és barátságát tudták tolmácsolni felénk. Már az első percekben megkínáltak teával, és gyakorlatilag mindennel, amit ettek. A lány portrét is készített rólam, mert hogy tud rajzolni. Érdekes, hogy mindannyian esküvőről utaztak hazafelé, és nem ugyanarról :) Meg is mutattam nekik a mi esküvői képeinket. Egyikük végig kínált azzal a rengeteg édességgel, amit ajándékként kapott a pártól. Egy nagy, rózsaszín, arany feliratos organza táskát kell elképzelni, ami tele van különféle rágcsálnivalókkal, cukorkával, zselével, és mindegyik speciálisan esküvői ajándéknak van csomagolva „I love you”, „Love of Rose” és hasonló szerelmes feliratokkal. A fiú elmondta, hogy emellé a vendégek pénzt is kapnak ajándékba a nászpártól! A közeli barátok többet, a távoliak kevesebbet. Ennek az ajándéknak is speciális csomagolása van, amilyen kis dísztasakokat én is vettem már korábban (de azt hittem, hogy ebbe a vendégnek kell beleraknia a pénzt!:)).

                                (Esküvői cukorkák, amiket megkaptam ajándékba :))

Hamarosan az egész vonat tudta, hogy magyarok vagyunk, mert a fiú megkérte az utaskísérőket, hogy szóljanak majd nekünk, mielőtt Qufuba érünk, és a folyosóról mindenhonnan hallottam, hogy xiong ya li-t (Magyarország) emlegetik.

A vonat sajátossága, hogy vannak utaskísérők, akiknél lehet venni ételt, italt, valamint a szemetet folyamatosan összegyűjtik, és az állomásokon kirakják. A vonaton van folyóvizes mosdó tükörrel, folyékony szappannal, valamint forró vizet is lehet nyerni külön ivóvizes csapból. A forró víz elengedhetetlen a teához és az oly népszerű dobozos tésztás levesekhez, ami mindenhol kapható, és utazás alkalmával különösen praktikus tud lenni. (Délben mindenki ezt ette.)

Az országon belüli több ezer kilométeres vasútvonalakat tekintve ennyi kényelem elfér.

Summary in English

On the train

20-11-11

In China you can travel by train as a tourist, because you can find English titles. The entering into the station is well-organised. Every platform has a waiting room, and the staff open the platform gate – usually - after the train arrived and with this they're checking the tickets, too. So you can find the train, but must be there on time (half on hour before departing), because they close the gate soon and won't open it again, inspite of the train still at the station.

We have travelled by express train (the „D” train), which has an average speed at 200-250 kms. I don't know if it could be faster, but it used to be. The travel time between Fuzhou and Beijing is 15 hours 20 mins. We got to Qufu in 12 hours.

The train is quite modern both outside and inside.

We got our place in a sleeping car, but we sit there with another four people. Our travelmates were an architect with his daughter who is a landscape designer student, a man who works for the government, and a younger business man. He and the girl could speak English, so they transmitted the Chinese kindness and friendship for us. They offered tea and food for us and the girl was drawing a portrait about me. All of them were on their way back from weddings (different weddings!). Wedding guests are given a lot of sweets and candies and money (!) as a wedding gift. The young man also shared his candies with us.

There are hostesses on the train who help you and you can get hot water and make your tea and soup or noodles (everybody ate it for lunch).