Tegnap este volt utoljára hangos a város a petárdák és tűzijátékok zajától. Az első holdhónap 15. napja (azaz kínai naptár szerint január 15.-e, Gergely naptár szerint idén február 6.) a kínai újév utolsó napja, ekkor lehet látni először teliholdat. Az elnevezés - yuanxiao 元宵 - is ebből adódik: "yuan" az első holdhónap neve, "xiao" pedig a régi Kínában éjszakát jelentett. Másik ismert neve Shangyuan Festival 上元节, vagy Lantern Festival, magyarra úgy fordítanám "Világító Lampionok Ünnepe". Az éjszakát gyönyörű lámpások fényei varázsolják meghitté és felejthetetlenné.

Az ünnep eredetéről az angol Wikin több történetet is olvastam. Nekem a legjobban a falu álfelgyújtása tetszett, bár azt nem bocsátom meg a falusikanak, hogy megölték a Jáde Császár kedvenc darvát. A történet: Egy gyönyörű daru leszállt a földre a mennyekből, de nem sokkal azután le is vadászták. A Jáde Császár hogy bosszút álljon, elhatározta, a holdhónap 15. napján vihart küld a falura, hogy lerombolja. Lánya figyelmeztette a falusikat apja tervéről. Egy bölcs ember kitalálta, hogy megúszhatnák a falu elpusztítását, ha tettetik a pusztulást. Ezért minden házat körbe aggattak pirosan világító lámpásokkal, az utcákon máglyát gyújtottak és három napon keresztül petárdákat robbantgattak. Ez azt a hatást keltette a Jáde Császár mennyei seregének, hogy a falu már ég, ezért felesleges nekik is elpusztítaniuk.

A lámpások mérete, formája nagyon változatos. Vannak olyanok is, amelyeken feladványok találhatóak, és a gyerekeknek kell megoldaniuk ezeket, akik sötétedés után lámpásaikkal a templomokban gyülekeznek. Semmilyen jelét nem láttam ezeknek az eseményeknek, és szerintem feladványos lampiont/lámpást sem, viszont az feltűnt, amikor a belvárosban sétáltam, hogy szinte minden papírlampion, amit árulnak, a gyerekeknek szóló mesefigurákkal díszített, ezek mellett minden gyerek kezében van a lámpás mellett valamilyen egyéb játék is, amit ajándékba kapott - szó szerint megteltek a belváros üzletei egyszerű gyermekjátékokkal, így gondoltam, hogy az ünnep ezen részének a gyerekekhez van köze. Feltűnő volt még, hogy rengeteg karneváli maszkot is lehetett venni, mint nálunk farsangkor. De itt nincs farsang, és hiába kérdeztem kínai ismerősöket, ők sem igazán tudták, miért árulják őket. Csak jó dolog éjszaka felvenni. (?)

            (Vidám, színes lámpások a belvárosban a "Lampion Fesztivál" napján.)

(A legnagyobb tömeg, amivel találkoztam, ezekben a napokban fordult meg a városban.)

(Naná, hogy vannak sárkányok itt is!)

(Oroszlántánchoz nem volt szerencsém nagy bánatomra, de egyfajta népi táncot elcsíptem a belvárosban. Az oroszlántánc egyébként a fesztiválhoz kötődő performansz, azonban ezzel kapcsolatosan is azt mondták kínai ismerőseink, hogy minden ilyesmi inkább a vidéki városokban jellemző még ma is.)

(Ezek az óriási bambuszrudak hajóárbócnak tűnnek...)

Az ünnepi étel is kifejezetten édes, ami a gyerekeknek is nagy kedvence. A neve ugyanaz, mint az ünnepé, yuanxiao (vagy tāngyuán 汤圆), és nyúlós, ragadós rizslisztből készült golyócskákat kell elképzelni, amelyek édes töltelékkel vannak megtöltve, például szezám - vagy vörös bab krémmel. Abban a vízben kell tálalni őket, amiben felforrtak, különben rögtön összeragadnának.

A hétköznapi élet minden területén csak ezután az ünnep után áll helyre a megszokott kerékvágás. Az egyetemeken is újra megkezdődik az oktatás, a diákok ismét el kell köszönjenek családjuktól, sokan közülük csak nyáron találkozhatnak ismét. Múlt csütörtökön három kínai mesterképzéses hallgató lány költözött az üres szobánkba, mert vissza kellett jönniük dolgozni, de a kollégiumuk még zárva volt épp emiatt. Vasárnap este készítettek nekünk kínai ételeket, yuanxiao-t is, diósat és mogyorósat, amik nagyon finik voltak :)

(Azok a fehér golyócskák a yuanxiao-k :))

Mivel a lámpások az est leszállta után élik lényegüket, visszamentem a belvárosba - már a fesztivál után - néhány elragadó kép készítése reményében.

Hiába nem vagyok idevalósi, szomorúsággal tölt el, hogy mindez a szépség a héten eltűnik. A város többi pontján lévő dekorációkat már elkezdték lebontani tegnap este.

Summary in English

Lantern Festival

The first month of the Chinese calendar is called yuan month, and in ancient times people called night xiao; therefore, the day is called Yuan Xiao Festival in mainland China and Taiwan. The fifteenth day is the first night to see a full moon in that lunar year. According to Chinese tradition, at the very beginning of a new year, when there is a bright full moon hanging in the sky, there should be thousands of colorful lanterns hung out for people to appreciate. At this time, people will try to solve puzzles on lanterns, eat yuanxiao 元宵 (a glutinous rice ball, also known as tāngyuán 汤圆) and enjoy a family reunion.

A common legend dealing with the origins of the Lantern Festival speaks of a beautiful crane that flew down to earth from heaven. After it landed on earth it was hunted and killed by some villagers. This angered the Jade Emperor in Heaven because the crane was his favorite one. Therefore, he planned a storm of fire to destroy the village on the fifteenth lunar day. The Jade Emperor's daughter warned the inhabitants of her father’s plan to destroy their village. The village was in turmoil because nobody knew how they could escape their imminent destruction. However, a wise man from another village suggested that every family should hang red lanterns around their houses, set up bonfires on the streets, and explode firecrackers on the fourteenth, fifteenth, and sixteenth lunar days. This would give the village the appearance of being on fire to the Jade Emperor. On the fifteenth lunar day, troops sent down from heaven whose mission was to destroy the village saw that the village was already ablaze, and returned to heaven to report to the Jade Emperor. Satisfied, the Jade Emperor decided not to burn down the village. From that day on, people celebrate the anniversary on the fifteenth lunar day every year by carrying lanterns on the streets and exploding firecrackers and fireworks. (www.wikipedia.org)