Kínai Kaland

Karaokes bejegyzésemben megemlítettem Andy Laut. (azt hiszem, kezdek fan lenni, sőt, már az is voltam, mert ahogyan keresgéltem a neten LEESETT, hogy már régóta ismerem őt a Szigorúan piszkos ügyek (Infernal Affairs) trilógiából (és még más, kung-fu filmekből)! Az első film alapján rendezte meg Scorsese 2006-ban a Téglát (The Departed) DiCaprioval, Matt Damonnal, Jack Nicholsonnal, Mark Wahlberggel! Aki ezt látta és szerette, ajánlom, nézze meg az eredetit is, mert még másik két részen keresztül bonyolódik a történet:))

Most azért jelentkezem, hogy teljesebb legyen a képünk a kínai popzene jelenségéről. Andy Lau mellett a további hírességek (mindegyikük filmszínész is - de Andy Lau vajon tényleg tud kung fuzni?):

Jacky Cheung

Aaron Kwok 

Leon Lai

A  90-es évektől ők a Cantopop "Négy Mennyei Királya". Azóta persze sok új sztár is feltűnt, de ők még mindig a "dal istenei", ahogyan Jacky Cheung közismert neve is szól.

(A kép forrása: en.wikipedia.org)

 A Cantopop elnevezés eredete a "Cantonese popular music" (kantoni népszerű zene) röviditéséből származik, de HK-pop (Hong Konger popular music) -ként is ismert. Műfajilag a kínai popzene egyik alfaja, a C-pop irányzathoz tartozik. Nemcsak a kínai zenéből merítkezik, hanem hatással vannak rá olyan műfajok is, mint a jazz, rythm and blues, rock and roll, elektronikus zene, nyugati pop (Kínában a nyugati zene először egyébként a '20-as években, Shanghájban szerzett magának teret Buck Clayton, amerikai jazz zenész segítségével).

A Cantopop jellegzetessége, hogy a dalokat kantoni nyelven éneklik. (És igen, a mandarin nyelvű dalokat tömörítő műfajt Mandopopnak hívják! :)) Legnagyobb rajongóbázisa Kínán belül, természetesen, Guangdong (Kanton) és Hong Kong, valamint más dél-kelet ázsiai országok, mint Malájzia és Szingapúr. Itt, Fujianban - elvileg - a Taiwanese pop vagy Hokkien pop (ez a C-pop harmadik, utolsó alfaja) hódít. Ezek az elnevezések tehát elsősorban a nyelvjárást jelölik, a műfajokon belül megfér egymással a kínai rock, hip hop és ambient is. (en.wikipedia.org)

Találtam Jacky Cheung-tól angol nyelvűt :)

Október 8-án este 19 óra körül botlottam ebbe a gyászoló "pandába", amint egy felüljáró közepén állva saját performanszot adott elő, kifejezve az Apple elhunyt mestere iránti tiszteletét.

Azonnal publikálni akartam a képeket, de meg kellett várnom, míg valakivel el tudtam olvastatni a kínai szöveget. Íme a felirat magyarul:

"Egy levél a mennybe

Steve Jobsnak.

Apple, szeretlek!

Legtiszteltebb Steve,

az innováció mestere.

Steve, Te elmentél, hiányzol nekünk!

Milyen a Mennyország, kellemes?

Steve Jobs

1955 - 2011"

Néhány személyes megtapasztalást követően egy kis részét be tudom már mutatni a kínai éjszakai életnek, ami a kínaiak szerint sem akármi ám!

"Hanging out"

Azt már említettem, hogy az élet este nyolc óra után nagyon megélénkül az utcán. Az emberek egyszerűen szeretnek kinn lenni, és a kellemes kinn tartózkodáshoz nagyon szép parkjaik is vannak. (De nem kell messzire menni, mert a lakónegyedünk sétálóutcája is mindig tele van a padokon, vagy az általuk kivitt asztalok mellett üldögélőkkel, dámázókkal, tollasozókkal, hátrafelé gyaloglókkal...:))

Különösen élénk a csónakázó tó körüli West Lake Park. Ez az általunk eddig megtapasztalt város közepén helyezkedik el, és talán azért is az éjszakai élet központja, mert körülötte számtalan éjszakai szórakozóhely található.

(A park bejárata)

A parkban sétálva lépten-nyomon különféle csoportokba botlik az ember: kézműveskedő gyerekek, kórusok, táncosok, kártyások.

(Bárki beállhat, aki arra jár)

Az éjszakai utcaképhez tartozik az illegális árusok jelenléte is, akik néhány forgalmasabb csomóponton  kínálják portékáikat, rendszerint a földre leterített lepedőn, vagy kézikocsiról, autó csomagtartójából. Leginkább a felüljárókat lepik el. Mindent árulnak, amit csak el tudsz képzelni! Ugyanígy az utcai kaja árusok is mindenhol ott vannak a tűzhelyeikkel, kézikocsijaikkal - ezek az ételek különféle sült, pálcikás húsok (pálcikás virsli is), valamint zöldségek és gyümölcsök, így nyáron a pálcikás sárgadinnye is alapvető része a kínálatnak.

Bárok

Először a város legnépszerűbb éjszakai bárjába (Prada) néztünk be, aminek a dizájnja nekem nagyon tetszett, de ez egyben a leghangosabb is, úgyhogy átsétáltunk - szerintem - a kistestvérébe (66). A terem zsúfolásig tele magas asztalokkal, amelyeket vagy körbeállni tudsz, vagy ha jut, üldögélhetsz egy bárszéken. A falakba épített plazmatévéken videoklipek futnak, egy kis színpadon néha megjelenik egy-két táncos (beépítettek is, vendégek is), és a klub hostess lányai egész éjszaka jópofiznak a vendégekkel.

(Bar No. 66 belülről)

Érdekes egyvelege a pubnak és a diszkónak. Táncolni nagyon nem lehet, mert kicsi a hely. Beszélgetni nagyon nem lehet, mert nagy a zaj. Lehet viszont kockapókert játszani (ami nem biztos, hogy az), mert ahhoz nem kell beszélni, elég csak az ujjainkon megmutatni a blöfföket. De láttunk társaságokat valamilyen kő-papír-olló szerű játékkal is nagyon jól elszórakozni, és a közvetlenül mellettünk álldogáló asztaltársaság (három fiú és egy lány) mindvégig azzal töltötte az időt, hogy  papírzsebkendő csíkokat adogattak át szájból szájba. Amikor észrevették, hogy nézzük őket, meginvitáltak csatlakozni. (Hát, én beálltam egy körre...és meg kellett küzdenem, nehogy csók legyen a vége!)

A nálunk hasonló szórakozóhelyeken tapasztalható kihívó öltözködés itt nem jellemző a lányokra (a hostessekre, táncosokra sem!), maximum a miniszoknya, amit felvesznek, de a mellüket nem teszik ki. A legfurább élményünk viszont, hogy a sörhöz gyümölcstálat, koktélparadicsomot, uborkát - és az elmaradhatatlan csirkelábat ki ne hagyjam - szolgálnak fel. 

(Görögdinnye, alma, dragonfruit és koktél paradicsom)

A sörön kívül nem is láttam, hogy bármi mást is ittak volna (ennek ellenére whisky szerintem volt), a koktélbárt hiányoltam is (Jianwei kérdezte, hogy mit szoktam inni sörön kívül, én mondtam neki a koktélt, de nem tudta, mi az, így hát nem is lett koktélom az este :)). A zene kb. tíz évvel korábbi, bár én egyiket sem ismertem, nem hallottam, mivel tíz évvel korábban sem jártam ilyen helyekre.

(Táncosok)

Karaoke

Az Ázsiában oly népszerű karaoke (Kínaiul: kalaOK) természetesen nem maradhat ki. Ráadásul olyan komoly karaoke bárban (a gogo KTV) voltunk, amit el se tudtunk volna képzelni korábban. Egy biztonsági ember beszállított egy liftbe, ami felvitt a közeli pláza tetejére, és a liftajtónál újból egy biztonságis fogadott, aki elkísért egy szobába. Elég nagy volt a létesítmény, a folyosóról kisebb - nagyobb karaoke szobákba lehetett bejutni, amiket különféle baráti társaságok béreltek ki sörrel és snackkel (itt szotyi és szilva volt átlátszó zselékockákkal). Mi egy 10 fős csapathoz csatlakoztunk.

(Fogyasztásunk egy része)

Ami a zenét illeti, egytől egyig szerelmes, siros, romantikus videoklipek. Angol nyelvű zenék közül is szinte csak Backstreet Boys, Westlife és más hasonló kategóriájú előadók. Néhány szerencsére kilógott a képből, így a Guns N' Rosestól a Paradise City is, amit Laci énekelt el :)

 (Ez nem a Guns N' Roses :))

Hajnali egykor nem tudtunk már több zenét választani a gépből - ez jelezte, hogy lejárt a terem bérlet, és ideje hazamenni. A három órás "nyavékolás" végig szenvedése ellenére azért mégis csak maradtam volna, mert a dalok valójában szépek, és az előadóknak nagyon jó hangjuk van, ráadásul a  társaságunkból is mindenki tudott énekelni! A kínai zene legtöbbször kellemes a fülnek.

Kína egyik legkedveltebb énekes - színész szupersztárja Andy Lau. Íme egy karaoke klip tőle:

English summary - Nightlife

Hanging out

People love spending their time in the street and in the parks. After 8 pm the life is quicken and Chinese nightlife comes up with an enthralling flavour.

The West Lake Park is close to lot of famous bars. It is an amazing place, one of the city centres as I think. If you walk in the park, you'll meet several groups of people - crafting children, choirs, dancers, card players.

The vendors are parts of the streetview. They discharge their goods to the ground at busy interchanges and pedestrian bridges. You can buy everything what you can imagine: clothes, slippers, jewelry, food, especially meat and sauseges on stick and fruits and vegetables. (The melon on stick is part of the summer supply.)

Bars

Firstly we dropped around the most famous bar of the city - called Prada -, that had a great design inside, but it was the noisiest, too, so we walked over to - I think its sister - No. 66. There were music videos on the walls, sometimes you met dancers and hostess girls who were run around with the guests all night.

You can't dance because of the small room. You can't chat because of the noise. But you can play with dices (I think it was a similar game to poker). The company - three men and a woman - standing next to us were playing a weird game - they handed to tissue slices from mouth to mouth. They invited to join so I nipped in for a round...it was difficult not to kiss them.

Karaoke

In Chinese "KalaOK". It is so popular in Asia. We visited a karaoke place which was quite new for us, so it became a new eperience. I think it was a big, modern building with lots of smaller karaoke rooms. Waiters served beer and snack and you could choose songs. Mostly Chinese and Korean songs, and in English mostly Backstreet Boys and other soft, romantic music. This is not our taste, but we found a Guns N Roses song (Paradise City).

I think the Chinese songs are soft and nice to hear....and how was it possible that all of our company could sing, except me? :)

Andy Lau is one of the most famous actor-singer superstars in China.

Hét nap szabadnap egymás után azért mégis csak túlzás! - véget is ért a "holiday". Ma szombat van, de menni kellett dolgozni, és ez így lesz egészen a következő szombatig. Utána ismét helyre áll a hétköznapok és hétvégék közötti kerékvágás. Bár, számomra így is totál összefolynak a napok :)

Hazautazásunk napja pedig ijesztően gyorsan közelít. Szerettem volna a szociális munkáról is írni valamit, míg itt vagyok. Az utcán jártamban - keltemben (ha létezik ilyen, szociális szemmel) figyelem az embereket, és minden egyéb objektumot, ami csak ott fellelhető. Élményeimet az első napoktól kezdve talán ez az egy szó jellemzi leginkább: ellentétek.

 (Zöldséges bolt egy lakópark tövében)

Látom a nagyváros csillogó oldalát a hatalmas plázákkal, amelyek tele vannak drága világmárkákat kínáló üzletekkel; a plázák tövében pedig szűk kis utcácskákban tömörül egymás mellé megannyi boltocska, némelyik igen csak túlzsúfolva.

(Az eladó vajon hol fér el?)

Koldusokat is látok, leginkább a plázák környékén. Jelenlétük ugyanúgy megvisel, mint otthon; mindig arra gondolok, hogy ők hova mehetnek haza? A városban és a város szélén egyaránt találkoztunk rosszabb állapotú lakóházakkal, amelyeket én már szegénynegyednek neveznék, de ugye, nem ismerem az itteni szegénységi kategóriákat, küszöböket. Rogge véleménye szerint szinte mindenki szegénynek érzi magát, mert az átlagbér kevés és drágaság van mindenhol (én sem érzem annyira olcsónak az itteni életet, kivéve persze az 1 yuanos városi busz tarifát).

Ugyanakkor még mindig nehezen tudok hozzászokni az utakon nagy többségében jelen levő felsőkategóriás (értsd: hatalmas, agresszív, "monsterek", amikbe elég csak beleülni, hogy különbnek érezd magad mindenkinél) autócsodák és városi terepjárók látványához. Ezek itt is drágák. (Akiknek nincs ilyenjük, azok járnak elektromos kismotorral, vagy busszal.)

Az utca egyébként kedvelt témám lett, olyannyira, hogy még szeretnék írni róla. Nem csak az érdekes, és sok esetben kifejezetten változatos utcaképek foglalkoztatnak, hanem az általunk ismertnél sokkal nagyobb élettér is, amit jelent az itt élő embereknek. Szeretek csak úgy kinnt lenni az utcán, és nem sietni sehová. Különösen az eldugott, szűk sikátorokat, és azokat a városrészeket szeretem, ahol szinte érezhető egyfajta szubkultúra jelenléte, és ahol a turistáknak nem sok keresnivalójuk van (én is csak ritkán keveredtem ilyen helyekre, és érzem, hogy ez a leírás talán inkább New Yorkot jobban jellemezné....szóval, nem a bűnözői szubkultúrára gondolok! :)).

Még augusztusban találkoztam egy amerikai szociális munkással, aki itt dolgozik a "Fuzhou Municipal Children's Welfare Institution" (Fuzhou Városi Gyermekjóléti Intézmény/Intézet) -ben, még közelebbi magyarázatot adva, a gyermekotthonban. 

A fickót már első heteinkben láttam, reggel ugyanarra biciklizett munkába menet, mint mi - kiderült, egyazon lakótelepen is lakunk, csak ők a D negyedben, mi meg a C-ben (ez azért nagy távolság, mai napig nem tudom, hol van a D).

A gyermekotthont meg nála is hamarabb kiszúrtam, mert az egyetem északi kapujával szemben magasodik, az út túloldalán:

Megkérdeztem, hogy be tudna-e vinni, mert meg szeretném látogatni az intézményt. Azt mondta, ok, és abban maradtunk, hogy még látjuk egymást. De aztán a következő héten egy reggel sem találkoztunk, és azóta is csak egyszer, messziről, kismotorral láttam - ennek is van már egy hónapja. :(

Névjegyét elkértem volna (gondolom, hogy van, itt mindenkinek van), de a folyóparton sikerült beszélnünk, ahol ő a két kislányával játszott. Most azon vagyok, hogy a gyermekotthon portáján hagyjak számára üzenetet. De erre a kalandra második visszatérésemkor fog nagy valószínűséggel sor kerülni.

(Hatalmas intézménynek látszik)

Érdekességként megtudtam tőle azt is, hogy már tíz éve tanulja a kínai nyelvet és még mindig kezdőnek érzi magát. Holott tud írni, olvasni, beszélni, ami kell is, mert munkahelyén senki nem beszél angolul. Remélem, valóban sikerül még találkoznunk, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan keveredett ide a családjával!

(A webet böngészve találtam Kínában működő szociális NGO-kat, egyesületeket. Majd ha ismét rámtör a szakmaiság, ezekről fogok írni :))

1949. október 1-jén kiáltotta ki a Kínai Népköztársaságot 300000 emberes tömeg előtt a pekingi Tiananmen (Mennyei Béke kapuja) téren Mao Ce-tung. (1976 óta végső nyugalmát is a téren lelte meg az elnök, mert ott található mauzóleuma, amely bebalzsamozott testét őrzi.)

(A képen a fuzhou-i Mao szobor, egy kormányzati épület előtt.)

Október 1., mint Kína Nemzeti Napja (Guóqing 国庆), munkaszüneti nap. Régebben katonai parádékkal, felvonulásokkal ünnepelték. Az biztos, hogy a Tienanmen téren ma is nagy az ünnepi felhajtás, de sajnos még nem jutottunk el Pekingbe, bármennyire is szerettünk volna. Igaz, nem is baj, hogy nem utaztunk az ünnep idején, mert a hatalmas kínai populációt ilyenkor fokozottan tapasztalhattuk volna meg. Olyannyira, hogy a Nagy Falat sem láttuk volna az emberáradattól. 2000 óta október egész első hete munkaszünet, a kínaiaknak ekkor van lehetőségük nagyobb országon belüli utazásokra, családjuk meglátogatására. Tehát a fővárost is ekkor lepik el, vonat, repülő, szállásjegyeket legalább egy hónappal előtte foglalni kell. A hivatalok egész héten zárva tartanak, azt hiszem, iskola sincs - egyetem biztos nincs-, de az élet más területein folyik az élet tovább.

Október 1-jén, 2-án nem mozdultunk ki nagyon, mert eléggé lehűlt a levegő, erős szél fújt. 3-ára nem lett jobb időnk, de kirándulni mentünk a Taimu hegységbe, ami még így is lenyűgöző volt. Erről majd képekkel érkezem!

An lakótársunk szeptember 20-án hazautazott (decemberben ő is visszajön, de Pekingben lesz), így az utolsó közös hétvégére összeszerveztem a magyaros ebédet, amit már régóta terveztem. Meghívtunk még kínai barátokat és a magyar kollégát is.

Természetesen "goulasht" főztem, amiről állíthatom, hogy az életem legjobb főzése volt. Egyrészt, mert élveztem elkészíteni (átváltoztam igazi magyar menyecskévé), másrészt, jól is sikerült! A hús is olyan omlós lett, hogy még nekem soha nem ízlett ennyire (aki ismer tudja, hogy jóízűen nem tudom megenni a főtt húst)!!! :) A wok ráadásul kicsinek bizonyult, alig fért bele a leves, olyan gazdag lett :) Meg még azt mertem hinni, bőven fog maradni másnapra is, de csak egy pici tányérkával jutott estére.

Az alapanyagok közül majdnem mindent meg tudtunk venni. A hús vásárlásától nagyon izgultunk, de a Carrefourban hamarosan megkönnyebbültünk, mert a húspult felett a sertésről és a marháról is ki volt függesztve egy-egy ábra, amelyen a részeik be voltak számozva, a számok pedig a megfelelő húsdarabnál a pultban is feltüntetve. Ez annyira fellelkesített, hogy mindkét húsból vettünk.

(Nincs minden alapanyag a képen)

(A pörkölt alap)

(A kész leves - csipetkét is gyúrtunk ám bele!:))

Desszertnek gombával töltött rántott palacsintát alkottam, és ezért is megdicsérem magam :) An azt mondta, ilyen szép és finom palacsintát még életében nem evett.

(Az öntet hozzávalói: (kínai)majonéz, joghurt, víz, bors.)

(Jianwei és An)

(Gondoltam, hogy lesz, aki pálcikát választ majd a palacsintához :))

Majd ha visszajövünk, hozok Annát vagy Pistát, és akkor megvendégeljük ilyen ebéddel a professzorékat is. Remélem, ismét össze tudom hozni ezt így.

Nem mellesleg nagyon jó érzés átadni a hagyományainkat egymásnak; ez a "mutasd meg, ki vagy" gondolat ad némi plussz energiát :) A következő lakótársaink bolgárok lesznek - ha nem változik a terv. Remélem, csinálnak Karácsonyra sarmit :)

(Ezeket a szép alátéteket a kínai fiúk hozták)

Ui.: Wokban nagyon finom lecsót is lehet ám főzni! Gondoltam a hétvégén a Lecsófesztiválon részt vevő kollégáimra... :) Remélem, jó buli volt idén is!

Itt is megkezdődött az iskola, de nem vagyok benne biztos, hogy szeptember 1-jén, mert 5-én láttuk a legtöbb kisdiákot a városban, kivétel nélkül, mindannyian iskolai uniformisban voltak.

Legnagyobb talány számomra az volt, hogy mi a helyzet az uniformissal? Mindig abban járnak, vagy csak ünnepnapok alkalmával? Eddigi tapasztalataim alapján iskola válogatja. Általában civil ruhában vannak a gyerekek, csak a vörös nyakkendő kötelező, hogy rajtuk legyen.

De szoktunk a városban találkozni olyan kisdiákokkal is, akik változatlanul kék rövid nadrágot (a lányok kockás szoknyát) és fehér inget viselnek, nyakkendővel, vagy pedig a melegítő jellegű egyenruha van rajtuk (amilyet a 2010-es Karate Kölyök filmben is lehetett látni a pekingi diákokon - már aki látta a filmet!).

 (Ezeket a fotókat szeptember 19-én készítettem.)

Ami a főiskolásokat illeti, már augusztus utolsó heteiben elkezdtek beköltözni a campusra. Egy gyorsétteremben is láttunk csapatnyi diákot fehér ingben, vaskos jegyzetek fölött elmélyülni. Azt hiszem, nem pótvizsgára készültek, hanem valamiféle elővizsgára, aminek függvényében a tanév alatt javulhat az értékelésük (vagy kialakul egy rangsor? de ezt csak hozzágondoltam).

A legérdekesebb dolog viszont kétségtelenül a military tréning! Szeptember 13-án kezdődött, és két hétig tart (egyesek azt mondták, egy hónapos, mert még az ő idejükben addig tartott, de lehet, hogy az újaknak már lecsökkentették két hétre - holnap kiderül:)).

Tehát Kína összes főiskolájára, egyetemére kivonul egy csapat katonatiszt, és az első évesek kapnak egy komplett military uniformist (tökjó, még a tornacipő divatot is követik! :)), és két hétig mindennap - kb. napi 8 órát - a sportpályán gyakorlatoznak. Menetelést, katonai parancsszavakat tanulnak, együtt énekelnek, s a múlt  héten már harci mozdulatokat (csak alapot) is láttam, hogy kellett csinálniuk. Hát, én nagyon irigyeltem őket ezért; nagyon élveztem volna ha nálunk is van ilyen! (Még akkor is, ha ezzel a véleményemmel egyedül vagyok az egész országban! :))

A tréning arról szól - ezt elmondták a kínai barátaink -, hogy tiszteletet, fegyelmet, összetartást tanuljanak. (Ezek nélkül nem is lehet becsületesen helyt állni az iskolában és a munkában.)

(Elsős hallgatók rajai - civilben a felsőbb éves segítőik)

Egy kis jegyzet a végére:

Hogy miért vagyok egyenruha párti? 

Mert, hiszek ezekben a más gondolkodók által már régen megfogalmazott érvekben...

- Az iskolában erősíti a valahová tartozás, a közösségi lét élményét.

- Csökkenti a társadalmi különbségeket, a hasztalan rivalizálást.

- Az egyformaság lehetővé teszi az építő rivalizálást - a magasabb tudásszint megszerzésével megvalósuló kiemelkedésért folyó harcot.

- Az iskola identitás erősítésének része a jelvény, címer, mottó, stb. mellett.

A kung-fu óráim véget értek. Ez éppen egy olyan dolog, aminek nem örültem. A thai chi 24 forma mellett kard formát és hosszú bot formát is tanultam. Kardom most nincs, a botos formában lévő technikák közül pedig meg kell még tanulnom többet is. Sok új mozdulatot ismerhettem meg egyébként, és remélem, shaolin kung-fut tanulni is lesz még alkalmam Kínában! (Van erre vonatkozó tervem.)

Az edző nagyon kedves volt egyébként, mivel volt másik tanítványa is, felajánlotta, hogy szeptember 1-ig, azaz még egy hétig ingyen foglalkozik velem. Csak nem jött össze a dolog, mert a szombati napot lemondta, hétköznap meg esett az eső. Nekem pedig nagyon kell egy edző, aki tol, mert magamtól ezt is képes vagyok halogatni. Jó, ha heti egyszer edzek így! Nem igazán tudom helyretenni magamban, hogy miért vagyok ilyen halogatós, amikor pedig szeretem a kung-fut, és élvezem, ha csinálhatom. Persze, nagyon örülök annak is, hogy egyáltalán újra ráléptem az harcművészet útjára! (Majd ha beérek, de jó lesz nekem :))

"Aki másokat ismer, okos.
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős.
Aki megelégedett, az gazdag.
Aki bátran tör előre, az eléri célját.
Aki helyét nem hagyja el, az maradandó.
Aki a halállal nem enyészik el, annak örök élete lesz."

(Lao-ce: Tao te king 33. vers /Ágner Lajos fordítása/)

Hosszú évek óta az első négy sora a legkedvesebb idézetem, de be kell vallanom, az ön-megismerést és az útkeresést gyakran egy helyben toporgásként élem meg. Pedig ez nem olyan dolog amit irányíthatunk...vagy igen? A harcművészet számomra egy soha véget nem érő útkeresés (ezt érzem, pedig ez nem hangzik túl jól, ugye?!?)

Edzőm megajándékozott egy kalligráfiával - ő írta! Alig várom, hogy otthon kirakhassam a falra - örök emlék lesz :)

A második hónapról mindketten azt érezzük, hogy gyorsabban eltelt, mint az első. Sőt, az utóbbi hetek, mintha fel is gyorsultak volna valamelyest, én  legalábbis nehezen tudom követni az időt. Ezt a bejegyzést is tíz nappal korábbra terveztem publikálni, aztán most meg mindjárt azon kapom magam, hogy írhatom a harmadik hónapról szólót!

Az események felgyorsulása talán azzal írható körül, hogy még mindig, változatlanul sok új élmény ér bennünket, ami alapvetően persze jó, de ez  - itt most csak a magam nevében beszélek - a kötelességek elhanyagolásával is jár. Igyekszem lépést tartani, és ígérem, a napokban sok új olvasnivaló lesz itt is, mert most írok egyszerre sokat :)

A második hónap legjobbjai (saját szubjektív listám):

1. Új barátok

2. Városi tornaszerek

Az utcán és a parkokban számtalan sportszer található, amiket nagyon szeretek kipróbálni. Nem kell konditerembe járni :)

3. "Balettozni" az erdőben

A Gushanon (Gu-hegy) kirándultunk - erről is írnom kell, nagyon szép hely!

4. Tollaslabda

Ha kimerítő sportélményre vágysz, tollasozz egy kínaival - fene nagyon jók! :)

 5. VÉGRE képeslapokat találni!!!

Az "Öreg Utcában" rábukkantam pár darabra, de azok művészi lapok, gyűjteményem gyarapítására tökéletesek :) De egy könyvesboltban sikerült találnom olyanokat is, amiket elküldhetek, és fel is adtam párat! (Figyelem, az utazásuk kb. 1 hónap!)

6. Az "Öreg Utca" boltjait ismételten megemlítem - nemcsak a képeslapok miatt. Egyszerűen imádom az utca légkörét! (Készül hosszabb bejegyzés erről a légkörről is:))

"Hazataláltam!" :)

7. Közös étkezések

Elsősorban a nálunk tartott "palacsinta-parti", "gulyás leves-parti", és persze a már említett An szülinap :)

8. Tradicionális kínai építészetet csodálni

(A Xishan templomban készült a kép augusztus 25-én)

9. Kínai sütikéket enni, ahogyan arról korábban is írtam - egyik kedvencem a Chan Va pékség, ahol a kínai palacsinta egy fajtáját is megkóstoltam (hajszálvékonyra szeletelt zöldségek és húscsíkok vannak benne, nagyon ízletes! De inkább tortákat linkelek be:))

10. Mindennap újra és újra arra eszmélni, hogy itt vagyok, ahova mindig is vágytam eljutni! Megfizethetetlen. (Ahogyan a reklám mondaná.)

Magyarul talán Ősz-középi Ünnepnek nevezhetnénk, de közismerten Holdünnep. A kínai naptár szerinti időpontja a nyolcadik holdhónap 15. napja, ami a mi időszámításunkban szeptember 12. A boltok már egy hónappal előtte kipakolták a holdsüti készletet, mi csak ebből kezdtük sejteni, hogy ünnep közeledik. Valamint a lakópark bejárata fölé kifüggesztettek két lampiont a hétvégén. Egyébként csönd övezett mindent. Mint megtudtuk, ez az ünnep a Karácsonyhoz hasonlít, mert a családi együttlét a lényege.

A "holdsüti" (月饼    yuè bǐng) kerek formája egyrészt szimbolizálja a teliholdat, másfelől pedig a család egységét. Az ünnep alatt a család összejön - ha tehetik a kertben a hold világa alatt: együtt beszélgetnek, játszanak, holdsütit esznek, teáznak és fát ültetnek. A gyerekek ajándékot is kapnak, a felnőttek egymást holdsütivel ajándékozzák meg.

Nevezett sütemény sokféle ízben megtalálható. Saját tapasztalataim szerint, alapvetően babból készül a tölteléke, és nagyon tömény, édes (de területenként sajátos ízesítésű - formájú változatai is előfordulnak, Hongkongban például színes). Az egészben megfőtt sós tojássárgája is gyakori töltelék, ami a teliholdat szimbolizálja - mi mást:). (Számomra érdekes lehet egyébként, ahogyan a babos tölteléket készítik, és édességként eszik. Már háromszor ettem a helyi fánkból, és csak legutóbb esett le, hogy az is főtt babbal van megtöltve! Nekem mindig csak a babfőzelék jut eszembe róla, meg a csülkös bableves, de határozottan állítom, hogy nem az volt a fánkban :))

A töltelékek mellett a holdsüti másik jellegzetessége, hogy kézzel készül, és vékony, sült tésztája van ( kb. 98% töltelék!), amely dekoratívan mintázott. A minta lehet írásjegy is pl. "harmónia", vagy "hosszú élet", vagy nyúl. És természetesen, gyönyörűszép dobozokba vannak becsomagolva, amiket én úgy szeretek! :)

Mi is ünnepeltünk Solo-partival és az ajándékba kapott sütik végig kóstolásával :) An-nal lelkesen fényképeztünk, mert számára is újdonságot jelentettek ezek a fajta sütik, habár náluk is van Holdünnep. Elmondta, Vietnámban egy dobozba általában csak négyet csomagolnak, és a négyből három négyzet formájú, a negyedik kerek, de azon  mindig nyúl minta van.

(Hogy mi található belül az mindig meglepetés - szerintem, nemcsak azért mert amúgy sem tudjuk elolvasni, hanem lehet, hogy nincs is ráírva az íze a csomagolásra!)

Most pedig szeretnék egy történetet megosztani veletek (a www.konfuciuszintezet.hu forrásával):

Hogyan került a Nyúl a Holdra?

"Történt egyszer, hogy három tündér három öregemberré változott, s ennivalót koldult egy rókától, egy majomtól és egy nyúltól. A róka és a majom azonnal ételt adtak nekik, ám a nyúlnál nem volt semmi. Ezért az a szikrázó tűzbe vetette magát, hogy saját húsát ajánlja fel. A három tündért nagyon meghatotta ez az önfeláldozás, ezért megengedték neki, hogy a Holdbéli Palotában lakjon, s a megtisztelő Jáde Nyúl címet adományozták neki."

A Holdon a nyulat egy Nő is követte...

"Réges-régen élt egyszer egy halhatatlan mennyei íjász, Houyi, akit a Jáde Császár büntetésből a földre, a halandók közé száműzött szépséges feleségével, Chang’e-vel. Asszonya nehezen viselte a halandó létet, Houyi ezért elhatározta, hogy egy pirula segítségével visszaszerzi halhatatlanságukat. A Nyugat Anyakirálynője varázsszert ajándékozott neki, de figyelmeztette, egy embernek csupán a felét kell bevennie. Houyi hazavitte és elzárta a csodaszert, ám felesége pandórai kíváncsiságában kinyitotta a dobozkát. Ijedtében, hogy az éppen ekkor hazatérő férje észreveszi engedetlenségét, az egész pirulát lenyelte, visszanyerte halhatatlanságát, de a túlságosan nagy adag csodaszer egészen a Holdig repítette őt. A Holdon Chang’e felköhögte a pirula egy részét, s megkérte a Holdon lakozó Holdbéli Nyulat, segítsen neki a Holdon termesztett füvekből férje számára is egy pirulát készíteni, hogy visszaküldhesse neki a Földre. Chang’e azóta is a Holdbéli Nyúllal füvészkedik, gyógyszereket készít az isteneknek, s továbbra is keresi férje számára a megfelelő csodaszert."

Az nem is lehet kérdéses, hogy a hagyomány szerint a Nyúl süti a legfinomabb holdsütit!:)

De mi, sajnos, nem láttuk Őket, borongós időnk volt...

(Ezen a képen azért szép a Hold, de este egyáltalán nem lehetett látni.)

A következő bejegyzés más, mint az eddigiek, mert még az élmények hevében írom. Mai este ugyanis itt tartózkodásunk egyik legjobb estéje volt. Eleve sok mesélni valóm van még, amivel tartozom, úgyhogy nem akartam ezt az estét is  félre tenni későbbre (jobban szeretnék ilyen módon, az élményeket frissen megosztva írni, de ezidáig akárhányszor próbálkoztam blog, vagy napló írásával, nem sikerült felvennem ezt a fajta ritmust:)).

Először is tehát, el kell mondanom, hogy már másfél hónapja van egy lakótársunk, An. (Róla hamarabb csak úgy tudtam volna írni, ha valamelyik este leülök az aznapi történéseket elmesélni, de ugye, még nem sikerült utolérnem magam, viszont most pont ezt teszem, tehát írok róla:))

An vietnámi születésű, de itt írként van jelen (Dublinban él, az ottani egyetemet képviseli). Szerdán lesz a  szülinapja, és ez alkalomból ma rendezett egy kis főzőcskét, hogy meghívja  vacsorára a professzort, Hoang nevű kollégáját, és egy hallgatót (Jasone a neve, de nem hiszem, hogy így írja).

Az én mai produkcióm a konyhában mindössze ennyi volt:

1. Az An által készített tofus - gombás - rizstésztás töltelékkel megtöltöttem két ilyen "bitter melon" (magyarul: keserű dinnye) nevű zöldség-gyümölcsöt (nem tudom eldönteni, hogy melyik is pontosan. Még az első hetekben vettem én is a boltban - akkor még nem tudtam a nevét -, és belefőztem a káposztalevesbe, de nagyon keserű volt...igaz, a belsejét is benne hagytam, de már legalább tudom, hogy azt ki kell szedni...bár az ízén ez nem változtat).

 A töltés után An levest főzött belőle, ami természetesen keserű lett:

De meg kellett enni, mert ez a gyümölcs-zöldség nagyon egészséges, jót tesz a koleszterinszintnek, a vérkeringésnek.

2. A töltött káposzta egy vietnámi változatában is részt vettem:

3. Készítettem gyümölcs salátát,

4. majd kisütöttem a fánkot, amit férjem bedagasztott. :)

Szerettünk volna valami hazait is hozzáadni az estéhez. A rendelkezésünkre álló alapanyagokat tekintve egész ízletes lett a fánk, bár nem nőtt meg annyira, mint otthon. (És találtunk a boltban baracklekvárt, aminek valóban baracklekvár íze volt! :))

(A professzor és kislánya, Hoang és kisfia plussz két gazdátlan kéz)

(Hoang és kisfia, Jasone és An)

(Vacsora közben, a desszert előtt - igen, volt garnélarák is, hála An-nak:))

An-t megleptük tortával (desszert!:)), aminek a legjobban a gyerekek örültek:

(Nagyon édesek voltak, elénekelték kínaiul a "Boldog szülinapot!")

(A képeken látszik egy kicsit a fánkunk is)

Örülök, hogy a vendégek elhozták a gyerekeket (feleségeket viszont otthon hagyták, amin meglepődtem kicsit, bár itt azt tapasztalom, hogy nincsenek annyira összenőve a házastársak).

A gyerekek nagyon elevenek, hangosak voltak, egyáltalán nem zavarta őket az idegen környezet. Ezt pozitívumként írom, bár néha valóban sikoltottak akkorát, hogy nálunk már idegesen rászóltak volna a szülők, talán a fenekükre is ütöttek volna. De itt egyik apuka sem volt ideges, sőt, érdekes volt megfigyelni, hogy a fegyelmezés és a gyermekfelügyelet az este során a hallgató dolga volt inkább. Ő csitította őket (csak finoman), s amikor Lifey kiöntötte a gyümölcslevet a padlóra, akkor is ő ment oda feltörölni. Ez a hallgató ott volt azon a vacsorán is, amikor a professzor a saját lakásába hívott meg minket. (Ha nem lett volna itt, akkor lehet, hogy a professzorok hoztak volna más hallgatót - itt mindent velük csináltatnak, és ők mindent megcsinálnak, mert ez a norma, ideális munkakapcsolat :))

(Természetesen volt zsírkrétám amit oda tudtam adni a picúroknak :))

:)

Nemcsak azért raktam fel ennyi képet, mert Lifeyen nyuszis póló van, hanem mert végre volt alkalmam kínai gyerekekről fényképet készíteni. Az utcán néha olyan kis tündéreket látok, hogy azt hiszem, rögtön elolvadok, de nem merem csak úgy lefényképezni őket (bár, lehet, hogy nem zavarna senkit, itt nagyon közvetlenek az emberek).

Lehet, hogy túlságosan kitört rajtam a "babaláz", de némelyik kínai gyerkőc valóban nagyon édes a hatalmas fejével és az égnek álló pár szál hajával (a kisebbek általában így néznek ki:)) - mindenestre, tervezek külön gyermekekről szóló bejegyzést is írni!

Az est további részében mi nem rajzoltunk, hanem kártyáztunk - a Solot (Köszönjük, Kata!) tanítottam, lehet, hogy hamarosan ennek is lesz kínai változata, mert bejött :)

Annyi energiám maradt, hogy bevállaltam a mosogatást is. Persze van mosogatógépünk -ami nem sütő! -, de nem tudjuk működtetni, így hát...

Ez pedig itt a "Mooncake" (Holdsüti), amit a professzornak köszönhetünk:)

Ennek a desszertnek holnap lesz szerepe, mert akkor kezdődik Kína egyik legnagyobb ünnepe, a "Mid - Autumn Festival" (Ősz-középi Fesztivál). Úgyhogy hamarosan visszatérek, hogy beszámoljak erről a nem mindennapi élényről! :)

Addig is, jó éjszakát, nálunk most hajnali két óra van, amikor ezt befejezem (és esik az eső, lehet hogy ideér a tájfun, amit már érkezésünk óta várunk?)

Egy kellemes, lágy estén történt, hogy sárkányt eregettünk a folyóparton, oly gondtalanul és vidáman, mint a gyerekek.

A papírsárkány is Kínából eredeztethető találmány, i. e. 400-tól a mai napig a lakosság kedvelt időtöltése a sárkányeregetés. I. sz. 1000 körül terjedt el Japánban és Koreában, majd 1500 körül Indonéziában, Thaiföldön és Malajziában. Ezek a keleti sárkányok a 16. században érkeztek Európába. Nem csupán játékszer, hanem munkaeszköz (pl. Polinéziában halásznak vele) és tudományos kísérletek eszköze is lett. (www.papirsarkany.hu)

De miért hívják sárkánynak? Létezhet egy analógia aközött, hogy a kínai sárkány a fellegekben kígyózó mitikus lény, és a papírsárkány is a fellegekbe tör? Mindenesetre, a kínai elnevezésében - 风筝    fēng zhēng - nem szerepel a sárkány szó (az első karakter a levegő jele, a második egyfajta húros hangszer, de még négy különböző átírása is megtalálható az angol "kite"-nak a kínai nyelvben).

A kínai sárkány (龙 lóng) mitikus lény, amelyhez hasonló teremtmények megtalálhatóak a japán, koreai, vietnámi, bhutáni, nyugati és a török mitológiákban, néphagyományokban is.

A képzőművészetekben kínai sárkányt hosszú, pikkelyes, kígyózó, négylábú lényként ábrázolják. A yin – yang terminológiában ő a férfias tulajdonságokkal bíró yang, akinek yin (nőies, lágy) párja pedig a Főnix (凤凰 fèng huáng). Kifigurázott, eltorzított ábrázolása a kormány által tiltott.

A városban sárkányokkal általában régi épületek, templomok tetején találkozunk, oly formán, hogy a tető közepén található két egész testű sárkány, vagy pedig a tető két szélén néz egymással szembe két sárkányfej, ahogyan ez utóbbi a képen is látható:

(Wushan templom bejárata - még nem voltunk benn)

Más sárkány ábrázolások, amiket a Xishan templomban fényképeztem (mivel ott már voltunk:)):

Az európai legendákban gonoszként megismert sárkánnyal szemben a kínai sárkány jelentékeny és kedvező erők birtoklója, legfőképpen a víz, az esőzés, a forgószél és az árvíz felett gyakorol hatalmat. Ez a teremtmény végtelen erőt, kitartást és jó szerencsét is jelent, ezért a kínai császár is a sárkányt használta szimbólumául mindenek feletti, rendíthetetlen hatalmának kifejezőjeként.

A mindennapi kínai nyelvhasználatban az eredményes, kiválóan teljesítő embereket sárkányhoz hasonlítják, míg a tehetetlennek tartott, sikertelen embereket férgekhez, gilisztákhoz. Számtalan szólás és közmondás is szól a sárkányokról és az eredményorientáltságról, például: „Reméli, hogy a fia sárkánnyá válik.” (www.wikipedia.org)

Néhány, kínaiakkal történő beszélgetés morzsából számomra is kiderült, hogy a társadalmukban valóban nagyon fontos a tisztelet kivívása, valamint megadása, éppen ezért a jó teljesítmény elérése, valamint a fiúk értékesebbek, mint a lányok. Például fiatal, még gyermektelen házasok esetében, a feleség ölébe szokás fiú gyermeket ültetni, abban a hitben, hogy neki is fia születik majd. Talán azért van így, mert a lányoktól kevesebb dolgot remélnek, ami alapján igazán kiválóak lehetnek ők is. Még alapjaiban megtalálható a nők hagyományosabb társadalmi szerepe, habár jelentősen érződik itt is a nyugati világ hatása (például a fiatal lányok egyre kihívóbban öltözködnek).

2011. augusztus 13.

Szubjektív beszámoló a Panda Parkba tett látogatásunkról, amely vegyes érzelmeket generált bennem, ugyanakkor nagyon örülök, hogy ott jártam, és az itt készült néhány fénykép örök emlék

marad. A vegyes érzelmek oka a meglepő múzeumi élmények, valamint az, hogy alapvetően nem szeretem az állatkerteket.

A város közepén egy egészen nagy zöld park mellett élnek Fuzhou óriáspandái. Mindösszesen négyen vannak, a legidősebb - neve Basi - már elmúlt 30 éves, ami emberi léptékben 101 esztendő. Vele találkoztunk először, aki miközben ült, nagyon pihegett és látszott rajta, hogy már megvakult egyik szemére. Fiatal korában Kína szerte híres volt, a televízióban is fellépett, mert olyan mutatványokra volt képes, mint telefonálás, újságolvasás, súlyemelés, artistáskodás.

Bevallom, fura volt súlyemelő pandáról fényképet látni, mert olyan természetellenes. Nem tudom megítélni, hogy ez jó-e az állatnak, vagy nem, de tény, hogy tovább él fogságban, mint a természetben.

(Basi a reggelire várva)

Éppen a fogva tartás miatt nem szeretem az állatkerteket, bár biztosan megvannak a pozitív előnyei is. De sajnos, ebben a parkban is aggasztott a ketrecek kis mérete, és az a kevés mozgástér, ami jut az állatoknak.

Az óriáspandákon (kínai neve da xiong mao = nagy macskamedve) kívül lakik még ott egy csapat vörös panda (más néven xiao xiong mao = kis macskamedve), két ajakos medve és két másik ázsiai fekete medve. (Egyik medve kb. 2m x 2m-es ketrecbe volt bezárva, majd megszakadt a szívem rajta.) Mindegyikük szintén veszélyeztetett állatfaj.

A park rövid ismertetőjét lefordítottam:

„Az óriáspandák Kína különleges ősi, vadon élő ritka állatai. Az emberek által világszerte ismert és szeretett pandák nemzeti kincsként és élő őskori leletekként is nevezetesek. Millió éves történelmük van.

A természetes környezet változásainak és az ember tevékenységének következtében ma már csak három tartományban (Sichuan, Ganshu, Shanxi) élnek szabadon óriáspandák, számuk mindössze egyezer körüli. Fennmaradásuk veszélyeztetett. A kínai kormány a pandákat a megvédendő állatok között első helyen tartja számon 1962 óta és 13 természeti rezervátumot hozott létre számukra. A munka nagy része végrehajtásra került, beleértve szelídítés, szaporítás, tudományos kutatás, nemzetközi együttműködés. (...)

A kiállításunk célja, hogy a látogatók többet megtudjanak az óriáspanda történelméről, jelenlegi helyzetéről és jövőjéről. Reméljük, a kiállítás elmélyíti a látogatók természet iránti érzékenységét és segít többet tenni az emberiség eme értékes örökségének a megőrzéséért – az óriáspandáért.”

A kiállítás részét képezik a panda múzeum és a panda mozi (épp nem üzemelt). A múzeum meglepő élmény volt, ugyanis az óriáspandák szervei voltak kiállítva (mint például az agyuk, a nemi szervük, a gyomruk, az állkapcsuk), és emellett emberi magzatok, bemutatva, ahogyan kilenc hónap alatt fejlődnek. Elég morbid volt tehát egymás mellett látni kilenc „befőttes üveget”, miközben azt próbáljuk kitalálni, hogy valódiak-e, amik benne vannak. Mert a panda szervek annak tűntek, sőt, a kiállított panda embriók is.

A szervek mellett még fényképek mesélték el a Kínában élő pandák szomorú és vidám múltját és jelenét, valamint a park alapításának történetét. Különösen sok fénykép szólt a már említett öreg panda életének harminc évéről.

A – számomra – legkedveltebb dolgokat, a Kínában kiadott óriáspandákat ábrázoló bélyegek, képeslapok és kártyanaptárak kiállítását a szuvenírboltban találtam meg. Igazából ez is egy csarnok, ahol a falakon sok fénykép és festmény mellett vitrinekbe vannak rendezve a filatéliai kincsek. A boltban egy – az öreg pandáról összeállított – bélyegsorozatot meg is lehetett venni 120 yuanért, de ezt sokalltuk. Képeslapgyűjteményem viszont lett. :)

(Nem is számítottam volna rá, hogy ilyen kiállítást is berendeznek. Kínában azt hiszem, ma is elég népszerű hobbi a bélyeg, képeslap, stb. gyűjtés. Meg is ragadom az alkalmat, hogy felhívjam olvasóim figyelmét, ha a kezükbe akad bármilyen – nem csak pandás :) - képeslap, vagy kártyanaptár, ne dobják ki, hanem gondoljanak rám! Egyszer szeretnék én is kiállítást rendezni.:))

(Megérkezett a reggeli)

("Kiszagoltam én is valamit")

("Csak nem kaja?")

("Megtaláltam!")

("Én vagyok a vörös panda")

(Reggeli utáni édes semmittevés)

Érdeklődők számára bővebb olvasnivalók a következő linkeken:

Vörös panda

Ajakos medve

Fuzhou Panda World (angol)

Basi története (angol)

Tegnap vásárolni voltunk a Carrefourban, ami olyan bevásárlóegység, mint például a Tesco, de kis hazánkban még nincs belőle (Kínában 1995 óta van), és francia tulajdonú. Itt ez egy hozzánk közel eső pláza felső két szintjén található, kerékpárral szoktunk arra járni. A lényeg, hogy lehet venni olcsón ezt - azt, vettünk is pólót, szandált, nyuszis bögrét, és ami a legfontosabb, wokot.

A wok az ázsiai konyha egyik alap eszköze.Öntött vagy kovácsolt vasból készül, de lehet találni olcsóbbakat, amik nem. Mi sem vettünk túl drágát, de azért remélem, vasból van, mert az a lényege. Van is súlya, de még ráérünk azon gondolkodni, hogyan hozzuk haza a repülőn. (Áruk 70 - 700 yuan között, miénk 160.)

A rendelkezésünkre álló konyhai eszközök végesek, túl bonyolult ételek elkészítésére nincs lehetőség, ezért ragaszkodtam annyira a wokhoz. Sok új ízzel is meg lehet ismerkedni általa. 

A konyhai eszközök végesek, de nem az alapanyagok. :) Íme néhány dolog a szekrényemből, legtöbbjüket még nem használtam korábban - pl. mogyoróolaj, kukoricaolaj, rizsecet, világos szójaszósz, bambuszrügy, szecsuáni bors:

Ma ebédre el is készítettem első wokos ételem: sült padlizsán barna rizzsel. I T T találtam a receptet, I T T pedig a wok használatához olvastam tanácsokat. Ezt a két weboldalt szívesen ajánlom a konyhaművészet iránt érdeklődőknek. Még én is el tudok időzgetni rajtuk, bár nem érdeklődöm megszállottan a konyha iránt. :)

Közlekedés

Kerékpár

Amint már korábban említettem, kevesebb kerékpárost látni a városban, viszont rengetegen elektromos robogókkal közlekednek. A főutak mellett széles kerékpárutak vezetnek, ahol gyakorlatilag velük harcolunk a fennmaradásért. Előfordult már, hogy mentem jobb oldalon, egy ilyen robogó meg szembejött velem, és azt játszottuk, ki az erősebb. A jobb és bal oldali közlekedés tehát itt nem nyer értelmet. A taxisok is szívesen használják ezeket az utakat.

A képekről lemaradt az állandó dudaszó - képzeljétek oda! :)

(Kerékpárút)

(Zöld van)

(Zöld van 2.)

A városban több ponton láttunk már kerékpárkölcsönző állomásokat, amelyek nagyon praktikusan működnek: kártyaleolvasással lehet elvenni a bringát, majd visszarakni.

(Városi kerékpárok)

Busz

Legelőször azt hittük, hogy buszozni nem fogunk, mert ugye, nem tudjuk elolvasni a megállók nevét. De a térkép segítségével az utak jól nyomon követhetőek, szerencsére a buszútvonalak is fel vannak rajta tüntetve. Az is nagyon előnyös, hogy a buszvonalak több ponton találkoznak, így átszállásokkal is hatékonyan tudunk közlekedni, és a járatok is sűrűek. Buszjegy nincs, hanem felszálláskor kell bedobni a sofőr mellett elhelyezett ládába az út árát, amely mindössze 1 yuan. Így még 100 Ft-unkba sem kerül egy jó nagy kört tenni a városban, ami két átszállás és úgy három órányi utazás. (Itt normális dolog, hogy egy órát buszozol A-ból B-be és még nagyon a város közepén vagy – nem tudom megmondani, mennyit láttam már a városból, mert el sem tudom képzelni, hogy mekkora; majdnem 7 millióan lakják!)

Ami a buszokat illeti, nincs csuklós busz, hanem csak kétajtósak, amik légkondicionáltak és 23-31 ülőhelyesek. A sofőr kamerán látja, ki akar leszállni, így jelezni sem kell. Alapfelszereltség a sötétítőfüggöny, a szemetes kuka, és már láttunk olyat is, ami fel volt díszítve selyemvirágokkal és lampionokkal, és ivóvíz is volt rajta (női sofőrje volt :))

(Impozáns buszvégállomás)

(Ilyen szép színesek a városi buszok)

Más tömegközlekedési eszköz nincs a városban, de épül a metró.

Taxi

Népszerű, és alapvetően nem drága. Rengeteg taxis dolgozik a városban, így bárhol megállunk, biztos sikerül leinteni. Eddig ahányszor használtuk, mindig volt kínai kísérőnk. Érdekes – és hasznos tudni -, hogy a tarifa mindig több 2 yuannal. Tehát, amit a taxióra kiír, ahhoz hozzá kell adni még kettőt. De hogy miért pontosan, arról az a sejtésünk, hogy valamilyen alapdíj lehet. Azonban a sofőrök – ha messzebbre kell menni – nem mindig készségesek. Kínai kísérőinket is több alkalommal lerázták, mert a taxis egyszerűen nem tudta hol van a hely, vagy csak nem volt kedve arra menni.

Eddig két – három különböző taxi cég tűnt fel. A legtöbb autót egy leharcoltabb állapotú, zöld – sárga színű Volkswagen flottából láttuk. Ezekben az utasteret rács választja el, lehet bennük dohányozni, és találkoztunk már olyan sofőrrel is, aki csak úgy mezítlábasan, strandnadrágban vezetett. :)

A taxik mellett léteznek privát autók, akik csak úgy felajánlják, hogy elvisznek pénzért bárhová. Amikor kiszúrnak valakit, aki taxit próbál leinteni, akkor tűnnek fel.

Hasonlóan privát lehet az a kis, három kerekű járgány, amit én elektromos riksának hívok. A sofőr mögött két ülése (karfás) van, és napteteje. Roggeval utaztam ilyenen (5 yuanért), és nagyon érdekes, szűk utcácskákon mentünk keresztül.

A szűk utcácskák és a főutak között sok a különbség, és nem csak az utak állapotában. Az előbbiekre ugye, turista kevéssé téved, ha mégis, akkor nem árt, ha eszünkbe jut, hogy bizony Kínában vagyunk. Így felkészülhetünk olyan kellemetlen meglepetésekre, mint például élő teknősök agyonütése. :(

Ezek az utcácskák sűrűbben árasztják az intenzív szagokat, az ismeretlen ételeket, a piszkot (alapvetően sokat szemetelnek, de talán csak a fő utakat takarítják) - mindezek ellenére sajátos, magával ragadó hangulatuk van.

(A "riksából" fényképeztem)

2011. július 29., augusztus 4-5.

Elsősorban kung fu kedvelőknek ajánlom.

Az edzőim már három alkalommal elvittek kung fu bajnokságra, nem is gondoltam, hogy erre ilyen hamar alkalmam nyílik. :) Először egy tartományi tai chi versenyre néztünk be, amin egyetemek hallgatói mérték össze tudásukat. A következő héten a 12 év alattiak kétnapos wushu versenyén voltunk, ami szintén tartományi bajnokság lehetett.

(Csak a fogalmi rend kedvéért: mindkét verseny wushu = kung fu verseny volt, csak az egyiken több volt a tai chi gyakorlat. :))

Nem elég tudni, hogy Kínában a wushu nemzeti sport, meg kell tapasztalni élőben, hogy ez mit jelent! Élmény volt látnom a nagy pástokat, a versenyzőket, akik csak jöttek, és jöttek és nem fogytak el, és úgy adták elő a formákat (套路    tào lù), mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne.

(Tai chi)

Mindkét verseny résztvevői amatőrök voltak, akik hobbi szinten űzik a kung fut, vagy még nagyon fiatalok, és max. egy éve tanulják. Ennek tudatában azért olykor-olykor így is leesett az állam, hiába nem most jártam életemben először harcművészeti versenyen! A legkisebbeknek is bonyolult (bár ez csak nézőpont kérdése), nehéz elemeket tartalmazó formagyakorlataik voltak, amelyekben alaptechnika például a pillangó rúgás, a spárgába érkezés, a nehéz állások 3 másodperces kitartása. (Jó pár éve nekem is kedvelt technikám volt a spárgás földre érkezés – na akkor kellett volna elkezdenem wushuzni, amikor még meg tudtam csinálni! :))

("Cigánykerék" a levegőben.)

(Mérlegállás)

(Mély alapállás "majom" stílusban)

A verseny lebonyolításából annyit tapasztaltam, hogy 14 bíró ül pástonként, ebből kilenc pontozó. A pontszámokat krétával fekete táblára írják. Elsőre az összpontszámot emelik fel, ami 6 – 9 között mozgott. Utána hárman pontokat emelnek a magasba, majd hárman olyan táblákat mutatnak fel, amin x-ek és pipák vannak, majd megint pontok következnek. Azt gondoltam, hogy az x-ek és pipák bizonyos kötelező elemek meglétét – hiányát jelölik, de mindig az x-ből volt több (ennyit meg csak nem lehet rontani), szóval ezt még ki kell derítenem.

(Bírói asztalsor)

Roggenek köszönhetően van videóm a "kínai youtube"-ról a bírói módszertanról, amely bemutatja, hogy az alaptechnikákat illetően mire figyeljenek a bírók. Ez alapján A – C kategóriában történik a pontozás, a C a legnehezebb, legösszetettebb technikákat rejti. Akit érdekel,  I T T megtalálhatja.

Néhány ruhaköltemény különösen tetszett. A versenyzők ugyanis nagyon változatos színű és mintájú öltözékben vannak. A lányok – gyerekek is – előszeretettel öltenek magukra a ruhájukhoz illő sminket, akárcsak a ritmikus sportgimnasztikában.

A következő fegyverekkel mindenki tartott bemutatót: kard (chien), hosszú bot (gun). A fő fegyverek közé tartozik még a szablya (dao) és a lándzsa (ji), valamint sokféle változataik.

Aki szívesen csodálna professzionális wushut az említett fegyverekkel, a következő versenyek megtekintését ajánlom:

Wushu Tournament Beijing 2008

Kínai Nemzeti Bajnokság 2006

(Wushumanók)

Az első hónap legjobbjai számomra:

1. Yang Tai Chi 24 forma - megtanultam :)

2. Új barátok - például Rogge

3. Élő pandát látni

Lesz több kép is, ígérem :)

4. "Öreg Utca" boltjaiban bóklászni

...és olcsó, de praktikus dolgokat vásárolni :)

5. Teaszertartás

Vannak olyan teázók, ahol ingyenes a kóstolás :)

6. Tenger gyümölcseit enni

7. Pálmafák

8. Városi élet este 8 után - ekkor él igazán a város

9. Kerékpározni - mert olyan rozoga :)

10. Taxizni  - A reptérről taxival érkeztünk, az az egy órás út nagyon kellemesen, várakozásokkal telien telt, amely érzésre most is jó visszagondolni.

2011. július 30.

Kirándulni voltunk a Fuzhou-i Arborétumban (pontos neve: Fuzhou National Forest Park), ami mintegy 859 hektáron terül el. Tehát nagy. Bolyongtunk is benne vagy két – három órát, és nem jutottunk el a csücskében levő vízeséshez.

Láttunk vízesést, de az nem volt olyan nagy, hogy elhiggyük róla, az a VÍZESÉS. Viszont a 35 fokos hőségben a 35 fokos emelkedőt meghaladó felfelé gyaloglás kezdett kimerítővé válni, így amikor megláttuk, hogy a (kis) vízesés tovább folyik az úton, azonnal levettük szandáljainkat és belegázoltunk a bokáig érő hideg vízbe. Ez valóban megfizethetetlen élmény volt. (Nem is kellett belépőt fizetni a parkba.) :)

A sétálás mellett csónakáztunk is a park nyugati bejáratánál elterülő tavon. Nekünk, külföldieknek, lábbal hajthatós vízibiciklit sikerült szereznünk. A helyieknek motoros volt. De legalább sportoltunk :)

A tó mellett láttunk ezeréves Banyan fát (ami a város egyik nevezetessége, egyébként meg India nemzeti fája, ahogyan a Wikipédiából megtudtam), bambuszfákat, banánfákat, licsi fákat, pálmafákat, szép virágokat, és egyéb növényeket, amiket már nem sikerült beazonosítanunk, meg amúgy sem jegyeznénk meg a nevüket.

Láttunk még egy buddhista templomot, alvó embereket (ami Kínában az utcán sem rendkívüli jelenség), üresen álló vidámparkokat. A vidámparkok jelenléte az arborétumban kissé szokatlan volt számunkra, mert az arborétumok és nemzeti parkok általunk eddig megismert kategóriáiban csend, béke és természet honol. A természetből itt viszont egyre kevesebb lett, amikor utunkat egyre több betonépület, sőt, lakóház is elkezdte övezni. Hotelek, éttermek vannak a park területén, de néhány épület lakóháznak tűnt, sőt, mintha luxus villák is szemet szúrtak volna.

(A hullámvasút kezelője felsétált, hogy megtolja a kocsit, mert megállt a tetőn)

Amiket nem láttunk a parkban, csak a térképről tudom felsorolni: szárazföldi szánkó, „énekes madarak ligete”, erdő múzeum, „mennyei medence”, „égi lények maradványai”, dísznövény kert, ősi síremlék, tornacsarnok.

De most meséljenek a képek – bár utóbbi felsorolás nem lesz benne, mert ugye azokat nem láttuk – persze az is lehet, hogy igen, csak nem tudtuk mi az, mert kínaiul volt kiírva :)

(Látkép a partról a tóra)

(Látkép a tóról a partra)

("Banyan King" - az 1000 éves Banyan fa)

(Nem banyan, de banán)

(A nagy tó melletti kis tó)

(A kis tó lakói)

(A kis vízesés)

(A kis vízesés "lakója" - csak úgy fürdött benne egy ember)

(Imahely az erdőben)

(Lakóépület?)

(UFO épület?)

Ui1: Kínában leledző 1000 éves Banyan fát még itt lehet látni. Sajnos, magyar oldalon nem találtam leírást a fáról, de itt a városban sok hasonló, terebélyes fát látni. Óriás bonsaira hasonlít :)

Ui2: Képeslapot a parkban sem találtam :(

A kínai naptár szerint augusztus 6-án július 17-e volt, ami Kínában Valentin-nap. Meglepődtem azon, hogy itt is létezik, ráadásul külön napja van. Előző este bicikliztünk a városban, és akkor lehetett látni néhány rózsa árus lánykát, valamint a szupermarketekben is előre pakolták a szívdobozos desszerteket. (Nem volt nehéz dolguk, mert kettőnél többféle desszert aligha kapható egy üzletben - a csokizás úgy tűnik, tényleg nem a kedvencük, inkább cukrot, zselét és édesített tyúklábat nyalnak! :))

A cukrász süteményeik viszont igazán finomak és külsőre is felettébb étvágygerjesztőek. Csomagolásukban is kis műremekek, és ha el akarjuk vinni, dobnak rajta kedves kis dobozkával és kanálkával.

Szülinapomra vettünk tortát vasárnap, és már a doboza is önmagáért beszélt. Ráadásként kaptunk hozzá kis papír tányérkákat, kis villákat, gyertyákat, tortalapátot, mindezt gusztusosan becsomagolva és masnival a tortadobozhoz kötve. A torta íze pedig mennyeien könnyű és krémes volt! A hűtőnk rendkívül alacsony teljesítménye miatt viszont csak egy napot bírt ki - fagyasztó rész az, ami kb. azt a hőfokot tudja nyújtani, amit a hűtő résznek kellene, de a fagyasztóba nem fért a torta. :(

Megünnepeltük tehát a szülinapom. Áthívtuk a másik magyar párt, főztem zöldséges, üvegtésztás csirkemellet, sütöttem tofut, vettünk gyümölcsöket, üdítőt, és azt a csodás tortát. A névnapi virágcsokrom is megvan még :)

(Ezeket a sütiket a vendégeink hozták. A tortáról még nem tudok képet feltölteni.)

Mindez mellett, vasárnap estére meghívott vacsorázni minket az a kínai professzor, akit mi is vendégül láttunk, amikor Magyarországon volt. Nem akartuk visszautasítani, pedig igazán tele ettük magunkat a szülinapi vendégségben. Azért én megpróbáltam minden tőlem telhetőt, hogy férjen még belém étel.

Ez a vacsora speciálisabb volt több mindenben is, mint az eddigiek. Egy hangulatos, szűk utcácskában lévő családi háznál ettünk, és az ott élő család lát vendégeket a kertjükben. Ennek az a lényege, hogy háziasabb ételekkel szolgálnak, mint az éttermek. Az utcában több hasonló helyet is láttunk, úgy látszik, ennek a fajta vendéglátásnak is van egy szélesebb körben elterjedt hagyománya. Valójában tehát ezek is éttermek, de a szó szoros értelmében családi vállalkozások. A hangulat is családiasabb volt, a környezet is kellemesebb.

Másik specialitása a vacsorának, hogy a fujiani fogások helyett a kantoni konyhát ismerhettük meg.

Ami rögtön lenyűgözött, az a kagylóban tálalt rizottó (biztos nem így hívják, de a rizs többféle zöldséggel, gombával, és csirkehússal volt összekeverve). De ettünk rántott polipot és ráktojást is (ami a ráklevesben volt).

(A képen legelöl a panírozott polip csápok, és a csodálatos kagyló.)

(A professzor kislánya pedig nagyon tündéri, engem abszolút elragadott. :))

A vacsora után még sétáltunk az "öreg utcában". Ez Fuzhou antik város része. Legalábbis az utca régi, kínai épületekből áll, de mindegyik ház üzletté vagy étteremmé lett alakítva, és a nem annyira tradicionálisan kínai McDonald's is kapott helyet.

Az utcába azért itt tartózkodásunk alatt még többször visszatérünk, mert a szuveníreknek ez az elsődleges lelőhelye. (Fura viszont, hogy képeslapot még itt sem találtam. Eddig egy darab képeslapot sem sikerült vennem a városban - egy gyűjtőnek ez nagy kín!)

UI.: A sütő lehet, hogy valójában mosogatógép, de az is lehet, hogy fertőtlenítő - szárítógép. Még a kínai kollégák sem tudták biztosra, amikor szombaton hoztak egy ágyat a hétfőn érkező lakótárs részére, így nem árulták el, hogyan működik. Első ránézésre persze én is mosogatógépnek gondoltam, és örültem is a gondolatnak. :)

Boldog Születésnapot!

Vásárlás

Nagyon szeretek vásárolni olyan boltokban, ahol sokféle termék kapható kedvező áron, de nem nevezném magam vásárlás mániásnak. Valójában nézelődni szeretek jobban. Kínában egyenlőre csak a helyi szupermarket lánc 33. számú üzletét sikerült alaposabban felfedeznem, de ott véges a választék.

(Képpel is tudom bizonyítani, hogy a szupermarketbe tartok :))

Nagy a csábítás más üzletek felé, mert azokból itt tényleg sok van. Szorosan egymás mellé zsúfolva, az utca felől teljesen nyitottan várják vevőiket. A nyelvi akadályok miatt nehéz ezeknek a profilját megállapítani, de ha célirányosan tudjuk, mit akarunk, akkor megoldható a vásárlás. Legjobb persze, vásárláshoz is kínai kísérőt magunkkal cipelni, de erre a kerékpár beszerzési hadműveleten kívül még nem került sor. Pedig én már egyre nehezebben bírom, hogy a helyi gasztronómiához ne kerüljek közelebb. Például, jó lenne már megtalálni a lisztet is a boltban – igaz, sütni nem tudok, mert a helyi sütő a mosógépnél fényévvel nagyobb kihívás.

Ez a "sütőrém" két rekesze. Az biztos, hogy ebbe nem pakolnak tepsit (nem is láttam tepsit a boltokban).

Ami azt illeti, bizonyos élelmiszerekből jóval nagyobb itt a választék. Például zöldségek, gombák, gyümölcsök, magvak, olajak, tea füvek, halak, tojás – tegnap láttam fekete tojást, aminek a belseje fekete és sötétzöld; kíváncsi vagyok milyen madáré lehet -, édességek, különösen piskóták, zselék (gyümölcsös zselé, szopókás zselé, iható zselé, nyalható zselé, puha zselé, kemény zselé), valamint keksz félék.

(Tetszik a palackos üdítők sokfélesége is. Két ugyanolyan formájú palackot nem lehet találni, és különösen teákból nagy a választék. De ezek sem ízesítettek, maximum citromos ízűt lehet kapni, pl. a Nestea-től.)

Tejtermékekből kicsi a kínálat, kivéve a joghurtot, amit 10-nél kisebb csomagolásban nem is igen lehet megtalálni. De ezek többségében natúrak. Friss tej nem jellemző (ált. egy -féle kapható, és egy nap után megalszik), inkább a tartós, és abból is a kis, két – három decis dobozos, szívószálas változat, gyerekek számára. Ezt is karton számra lehet venni, egy-egy darabot aligha. Ennek a tejitalnak van sokféle ízesített változata is. Sajtot csak szendvics sajtot találtunk (az egyenként csomagolt, ömlesztett -féle, ami kissé tartósítószer ízű).

Amiből még felháborítóan kevés van, az a csoki. A szupermarketben táblás csoki nincs is, csak néhány szeletes, de azoknak sem volt igazi csokoládé ízük (kivéve a Snicker's-t).

Az édességek egy különös faja a szárított (!?) hús. A boltban a cukorkák mellett találhatóak a csokis, karamellás és a fene tudja még milyen ízesítésű csirkeszárny, csirkeláb, kacsanyelv, malacorr, stb. Vákumozott csomagolásban, egész darabokban árulják ezeket, de hogy milyen technológiával készülnek, hogy ne romoljanak meg? A gyerekek ezt szó szerint úgy eszik, mint a cukrot.

A csirkeláb itt különösen kedvelt eledel lehet, a salátapultban is kapható többféle változata, meg a húsos részen is ki van borítva a pultra több száz darab.

De hogy egy egyszerű csirkemellet vegyek, az itt egyenlőre lehetetlen küldetés. Vagy meg kell venni az egész állatot hozzá (akár élőt), vagy egyszer csak szerencsém lesz és rátalálok.

Hús vásárláshoz mindenképpen kellene kísérő, mert amit felismerünk, azokat már fentebb említettem. Finnyás nyugatiként én csak csirkemellre vágyom, vagy valami soványabb sertésszeletre (és persze angol nyelvű kínai szakácskönyvre, hogy valóban egyre több helyi hozzávalót fel tudjak használni).

Múlt hét szerdán felfedeztük a Tescot, amiből még csak egy van a városban. Egy pláza felső két szintjét foglalja el, és nem sikerült végig bejárnunk, mert a Tesco busz miatt csak másfél óránk volt a vásárlásra. Hát igen, sikerült több, mint egy órát buszra várással töltenünk, mert senki nem tudta, mikor közlekedik az ingyenes Tesco-járat. Így szerda este hat órakor kiültünk egy megállóba, amiről úgy hallottuk, hogy ott megáll, és 19.20-kor elhatároztuk, hogy megpróbálkozunk a taxival, de pont akkor megjelent a buszunk a horizonton, és mivel nagyon el akartuk érni, futottunk is utána, mert nem állt volna meg. :) Na de innentől már profik voltunk, megtudtuk, hogy az utolsó 21.30-kor indul vissza, és már megvan a busz menetrend is. Viszont hogy utazzunk legközelebb is a busszal, igényel némi mentális felkészülést, mert amikor az áruháznál várakoztunk, alaposan végigmértek a kínai utastársaink. Már - már zavarba ejtően.

Néha valóban hosszasan belefeledkezően, és akár tátott szájjal is képesek bámulni az embert. Az első napokban ez nem tűnt fel nagyon, mert még azzal is számoltam, hogy sokkal feltűnőbb jelenségek leszünk. De aztán elkezdtem zavarónak érezni, már benn, a Tesco áruházban is. Nagyon sok ember tömörült egy helyen és talán jobban kirajzolódott, hogy itt bizony kisebbségnek számítunk. Fura volt az is, hogy a bevásárlókocsinkat méterenként megérintették, amint leálltam nézelődni, még rá is ültek.

Amikor egyedül megyek a szupermarketbe, igyekszem kerülni a szemkontaktust, hogy ne nézzenek annyira. Viszont ha ketten megyünk valahova, már nem egyedül vagyunk kisebbség, úgyhogy nem is érzem frusztrálónak a dolgot. :)

Valóban zavarba tudják hozni az embert, ha nem vagyunk hozzá szokva ekkora figyelemhez. Például ma is bementünk egy kis pizzás gyorsétterembe, ahol öten álltak a pultnál, és mind egyszerre ránk köszöntek, majd egyikük fényképezni is elkezdett. 

Főzés

Majdnem megijedtem a bárdtól, ami a lakásban várt, de már összebarátkoztunk, mert nagyon jól lehet vele aprítani. :) Wokot szeretnék majd venni, amit végül haza is tudunk majd vinni.

Na meg persze szakácskönyvet! Otthon direkt nem akartam venni kínai ételeset, mert az a filozófiám, hogy amit itt veszek meg, az az eredeti. Persze, recepteket interneten is találhatok, de jobban szeretem a könyvet.

Amúgy lehet, hogy van reális esélyünk angol nyelvű könyvek beszerzésére, mert térképen (abból már van angol nyelvű a birtokunkban) találtunk idegen nyelvű könyvek boltját. Talán busszal már meg is tudnánk közelíteni. De majd a közlekedésről is jelentek, mert érik ott is élmények az embert rendesen. :)

Addig viszont tartozom a múlt szombati, Nemzeti Parkba tett kirándulásunkkal, valamint a kung fu versenyekről is szeretnék írni, mert hogy már sikerült olyat is látnom itt, és nagy élmény volt (és ígérem, nem csak azoknak lesz élvezetes a leírás, akiket szintén érdekel a dolog).

Boldog Névnapot! :)

Little Golden Star International Kindergarten. Ez az óvoda abban a lakónegyedben található, ahol lakunk. Megtudtuk, hogy a lakónegyedből hordják ide a gyerekeket, de nem akárkik, csak a "golden star"-ok. Hogy kik ők? Politikusok, művészek, tudósok, orvosok, stb. Ez az óvoda a jövő "golden star"-jait készül nevelni.

Többet a "golden star"-okról nem sikerült megtudnom, az óvoda honlapja is feltöltés alatt, meg egyébként is kínai nyelvű.

De elég sok magán oktatási intézmény lehet Kínában. Például a helyi (tartományi?) tévéadón sokat vetítik a Fujian Xishan School reklámfilmjét, és a látottak alapján én is szívesen járnék oda - elvileg óvodától az egyetemig minden intézmény megtalálható náluk, valamint harcművészetekre és külföldi diákokra specializálódtak, úgyhogy akár járhatnék is :)

Az biztos, hogy régen felismerték a mondást: a tudásba fektetett pénz hozza a legnagyobb nyereséget.(Benjamin Franklin után szabadon :))

Útravalónak, gyűjtögettem pár tudással kapcsolatos kínai közmondást is:

"Nem lehet kinyitni egy könyvet anélkül, hogy ne tanulna belőle valamit az ember."

"A jó tanító jobb, mint hordónyi könyv."

"A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell."

"Az az igazi tanítás, ami megérinti az életet!"

"Ha tudni akarod az utat, azokat kérdezd, akik visszafelé jönnek."

"Okos dolog fontosnak lenni, de a legfontosabb dolog, okosnak lenni."

"Ha van egy barátod, adj neki halat.

Ha van még egy barátod - adj neki is.

De ha van egy igaz barátod: inkább tanítsd meg halászni."

"Az, aki nem tudja értékelni a kis dolgokat, soha nem fog véghez vinni nagyokat."

2011. július 26.

A bejegyzés elejét harcművészetet kedvelő barátaimnak ajánlom.

Kedden reggel ismét kung-fu (功夫    gōng fu) edzésre siettem. Úgy állapodtunk meg a mesterrel, hogy keddtől péntekig tart edzést, alkalmanként 80 percet. Mivel nem beszél angolul, nem tudtam, hogyan vélekedett múlt alkalommal, és féltem, hogy zavarónak érzi, hogy nem tudja elmagyarázni a technikákat. Zavarónak is érezheti a dolgot, mert reggel hozta egy tanítványát (Rogge), aki legalább beszél angolul. Ez számomra is megkönnyebbülés volt. Sőt, a mester testvére is megjelent egy könyvvel, amiben megjelölte a tai chiról szóló fejezeteket, hogy azokat fénymásoljam le. Ő is elég jól beszél angolul. Mindez alapján úgy tűnt, hogy lelkesek attól, hogy kung-fut akarok tanulni, és valóban segíteni szeretnének benne.

Az edzésen több technika ismerős volt Shaolin kung-fu edzésekről. A láblendítésekből itt többfélét csinálunk, mint amit eddig edzésen megismertem. Össze kellene raknom a technikában a lassú indítást és közepétől a nagyon gyors lendítést, nehéz, hogy ne legyen szaggatott a mozdulat. Azonban szóltak, hogy ne fej fölé, hanem csak orr magasságig lendítsem a lábam. A technikák végén lábujjheggyel kell talajt érinteni, lehet, hogy eddig erre se figyeltem.

A lovaglóállást másfél vállszélességű állásban és vízszintes ülésben kell csinálni. Tény, hogy így nehezebb megtartani egyenes háttal az egyensúlyt. Már több, mint tíz éve ismerem ezt a technikát, ideje volt újratanulnom :)

Úgy tűnik egyébként, hogy a mester a Shaolin kung-funál jobban preferálja a wushut. A héten már előkerült a kard és a bot is. Egy edzésbe elég sok mindent belezsúfol, egy technika gyakorlására kevés időt hagy. Remélem, nem gondolja, hogy most aztán majd mindent megtanít! Én próbálok itthon is időt szakítani a gyakorlásra, csak mivel nem jegyzem meg pontosan a technikákat, rosszul sem szeretném begyakorolni.

Kíváncsi vagyok, mit hoz ez az egy hónap! Több pénzt nem igazán áldozhatunk a kung-fura egyenlőre. Talán, ha sikerül valamilyen csapatot találni normál áron.

(Ezt a hirdetést a fő utcán láttam, nem messze tőlünk. A Wing Chun elsősorban önvédelem, de itt mindent jó lehet tanulni, aminek Kínában van a hazája. :))

Kedd este fél nyolckor, egyik kínai munkatárs kíséretében elindultunk kerékpárt venni. Használtat megvenni sokkal gazdaságosabb, mintha bérelnénk, és talán könnyebb lesz kerékpáron felfedezni a várost. A vásárlótúra elég izgalmas volt. Taxival bementünk az életbe: az utcák tele járókelőkkel, szorosan egymás mellett apró üzletek, és nem ritka, hogy a boltok előtt a boltos és kis családja egy kis asztalkát körülülve jóízűen falatozik (a járdát elfoglalva). Két órán keresztül csak sétáltunk, és mindössze két helyen találtunk egy – egy kerékpárt. Miután megvettük az egyiket, a másikhoz még vissza kellett gyalogolni. Talán még 10 óra előtt odaértünk, de már épp zárt a boltos. (Általában este tízig minden nyitva van.) Ennek ellenére vagy ötször megemelte az ülést, amit ki is cserélt, és a rozsda eltüntetésére, szürke festékkel lefújta a kormányrudat. A kerékpár elején levő lyukas kosár problémájára is hatékony megoldása volt: a szakadt kosárba belerakott egy kisebbet. :)

A kínai kísérőnk természetesen mindegyik boltossal jól elbeszélgetett. Amikor a lámpa felől érdeklődtünk, majdnem kiröhögtek, legalábbis a legtermészetesebben mondták, hogy az nem szükséges. És tényleg, egyetlen biciklin sincs lámpa. Sőt, a nagyon elterjedt elektromos robogókon sem kapcsolják fel, talán ha kettő olyat láttunk, amelyiken világított. (Ezek az elektromos kismotorok egyre inkább kezdik a kerékpárok helyét felváltani Kínában. Rengetegen használják, üzletek és parkolók is tele vannak velük. Ráadásul, elfér rajta az egész család: apa vezet, anya ül hátul, a gyerek meg apa előtt álldogál.)

Visszafelé tehát hazatekertünk a sötét utcákon, de nagyon izgalmas volt. Térképpel simán hazakeveredtünk, és láttuk végre a folyót is, ami a lakóövezetünk mellett folyik, de eddig még nem esett útba. Homokos a partja, és este tíz után még tele volt emberekkel. Többen például sárkányt eregettek. Azt hiszem, itt egyáltalán nem otthon ülősek. Szívesen vannak az utcákon, a parkokban – kivéve persze déltől kettőig. Akkor pihenőidő van, bár az üzletek nincsenek zárva, de elképzelhető, hogy az eladó pultra hajtott fejjel alszik, te meg nyugodtan besétálsz a boltba. :)

(A két "rozsdi" kerékpár :))

2011. július 23.

Szombatra a professzor kirándulásra hívott minket. Elmondta, lesz hajókázás, és evés, de egyszerre. Az ételhez oda kell evezni, és a hajóból lehet megenni. Fantáziánkban egy tó közepén úszó grillpult jelent meg, ami körül csak úgy nyüzsögnek a ladikok. De változott a program, és ezt még indulásunkkor sem tudtuk, így kiránduláshoz öltöztünk, akárcsak a másik magyar „csapat”.

Fél hat körül, négyesben, egy kínai munkatárssal elindultunk a városba gyalog - útközben kezdett gyanússá válni a dolog. Megérkeztünk egy hotelbe, ahol a professzor várt, és akkor már nyilvánvalóvá vált, hogy ismét vacsora lesz. De most jelen volt a professzor felesége és a tündéri négy éves kislányuk is.

Írtam a kínai terítékről, most meg is tudom mutatni fényképen:

Számomra nagy boldogság volt ismét körasztalról csemegézni. Menünk:

• ecetes, szójás retekcsíkok

• szeletelt főtt csirke

• garnélarákok

• zöldségtál barnás színű, édeskés zselés valamivel (ez a valami helyi étel, elvileg rizsből készül, és nagyon finom, de nem tudom mi lehet a neve)

• zöldségleves tésztával, amit csészékben kaptunk (ebben volt valami, amit elsőre sárgarépának néztünk, de volt tapadókorongja)

• disznóleves nagy tálban

• tojásleves -féle kis csészékben felszolgálva (lehet, hogy egy kis kagyló is volt benne)

• forró zöldségtál (uborka és még valami)

• nagy hal, ami szintén helyi specialitás (a hal is helybéli)

• a hal erősen csípős változatából is egy fogás 

• sült marha egy nagy velős csonttal

• marhahúsleves gombával nagy tálban

• görögdinnye

Elképzelhető, hogy most kihagytam valamit a felsorolásból, viszont van meglepetésem:

lefényképeztem az ételek egy részét, különösen a halakat! :)

(A felsorolásban szereplő első öt étel látható a képen.)

(Ezt a halat lehet, hogy a mellettünk lévő folyóban fogták :))

A halból (amelyik nem csípős) magamat is meglepve, elég szépen csemegéztem. Nem volt az a tipikus hal íze, amit nem szeretek, nagyon jól volt elkészítve, a szósz is, amiben "úszkált", sokat hozzátett az ízéhez.

A vacsorához most bort ittunk (szerdán a sört ittuk a kis féldecis pohárból, a bornál azért könnyebben megszokható ez a mennyiség:)), és egy fehér porcelán pohárkában forró vizet is kaptunk hozzá.

A kínaiak gyakran isznak forró vizet, de az ásványvizet is szeretik. Igaz, még szénsavas ásványvizet nem sikerült találnom a boltban, és azt sem tudom megkülönböztetni, hogy melyik a palackos víz, és melyik az ásványvíz. Bár azt hiszem, palackos vizet ingyen (is) lehet utcai automatákból venni.

A tea az első és legfontosabb italuk, amelyből hatalmas a választék. Rengeteg teabolt és teaház található a városban is (csak a lakókörnyezetünkben eddig 5-öt láttam), ahol lehet kóstolni.

Vacsora után a professzor a hotel teaházába meg is hívott minket kóstolásra, ez nagyon kellemes megkoronázása volt az estének! :) Láthattunk teaszertartást, amit jó lenne még néhányszor megismételni, amíg itt vagyunk, olyannyira élvezetes!

Négyféle teát készítettek el nekünk, egy Oolong teát és három -féle fekete teát, amelyből az egyik füstölt volt. Füstölt teát eddig még tényleg nem ittam, különleges illatra, ízre is. (A teákról még írni fogok, főleg mert megtudtuk, hogy Fuzhou-ban nem akármilyen teákat lehet venni. Például az Oolong teákból a leghíresebbek és a legdrágábbak Fujian-ból származnak.)

Az Oolongot porcelán készletből szolgálták fel, a fekete teákat pedig üveg készletből. Mindegyik teához más készlet tartozik, valamint nem mindegy, melyik teát hány fokos vízzel kell leforrázni, illetve meddig szabad a vízben áztatni. Az első leforrázást ki kell önteni, csak a másodikat szabad felszolgálni.

Érdekes volt látni a teamester minden mozdulatát, amilyen rutinnal, mégis szertartásosan végzi őket.

Képek a hotel teázójáról:

(Ilyen szobácskákban zajlik a teaszertartás. A fő szék a teamester helye.)

Közelebb kerültünk ma is Kínához!

2011. július 21 - 22.

Hogyan használjuk a mosógépet? Ez a kérdés lassan egyre inkább időszerűvé válik. A mosógépünk az erkély egyik sarkában található, van mellette egy beépített mosókagyló is. Amennyire rálátok a többi erkélyre, mindenhol ugyanez a helyzet. Az erkélyeken fel van függesztve még két cső, amikről vállfák lógnak le. A kimosott ruhákat ezekre akasztják. Alig várom, hogy eljussunk idáig mi is, de egyenlőre csak annyit tudunk a mosógépről, hogy világos drapp színű, és található rajta négy gomb. Szerencsére, az egyetemen dolgozó fiatalok segítőkészek, egyikük majd csak lefordítja angolra a gépen található feliratokat.

(Hát, így néz ki a "rém".)

Segítőkészségük bizonyítéka az is, hogy teljes gőzzel ráálltak arra, hogy kung-fut (功夫    gōng fu) szeretnék tanulni itt, és ők ebben segítsenek. Hétfőn csak megemlítettük a dolgot, szerdára már egy kész munkacsoport dolgozott az ügyön. Összeállítottak egy kérdőívet, amit ki kellett töltenem azzal kapcsolatban, hogy milyen mozgásformák érdekelnek, milyen stílusok, és mi a célom, fitnesz, vagy küzdelem. Ez alapján kerestek kung-fu iskolákat. Négyet találtak, amikkel fel is vették a kapcsolatot, és az edzésnapokat, meg az árakat meg is kérdezték, és külön összeírták.

Hát, ami az árakat illeti, nagyon drágák. Nem tudom, hogy azért mondtak-e ennyit, mert külföldi vagyok. Egyik helyen 130 yuan/óra volt, havi kb. 8000 yuan (!). Volt még egy ilyen drága hely. A harmadik helyen az edző csak augusztustól lesz, míg volt egy, ahol az edző mondta, hogy házhoz is jön akár. Itt 500 – 1000 yuan havonta, kiszállással 1500 yuan. Elmentünk megnézni ezt a helyet ma este, egy kínai lány elkísért minket, mert nagyon messze esik. Busszal két átszállás és egy órás utazás lenne. Ide is inkább taxival mentünk, de a lány nélkül biztos nem találtuk volna meg.

Az edzés egy hatalmas parkban volt. Gyerekek és felnőttek szabadidő ruhában csináltak különféle gyakorlatokat. Az edző viszonylag fiatalnak tűnt, mozgása dinamikus volt, ami tetszett, de az edzés nem volt túl szabályozott. Kínai kísérőnkkel megint jól elbeszélgettek, úgy tűnik, itt mindenki barátságos a másikkal. Az edző nem beszél angolul, szóval jó, hogy volt velünk tolmács.

Azt mondta, az első órát ingyen adja, így eldönthetem, hogy tetszik-e. Holnap reggelre meg is beszéltük az egyetem parkjában.

Mielőtt elindultunk, kísérőnk elmagyarázta, hogyan működik a mosógép, bár neki sem volt egyszerű rájönnie. A feliratokat lefordította, de a valós működés még titok maradt. Így tehát péntekre két próbám lett: mosógép elindítása, valamint részt venni egy kínai kung-fu edzésen.

Időrendben előbb volt a kung-fu. Képesek voltunk a reggel 8 órában megállapodni. A melegre kell, hogy fogjam, hogy csak későn tudok elaludni, és itt még nem keltem fel 9-10-nél előbb. De oda értünk és az edző is jött. Ahhoz képest, hogy nem beszél angolul, elég jól sikerült megértetnie velem, mit vár. Az óra első felében sanda (散打    sàn dǎ) -t, második felében tai chi (太极拳    tài jí quán)-t tanított.

A sanda vagy sanshou jelentése „free fighting”. Kínai hadsereg fejlesztette ki (első modern katonai akadémián oktatták már a 1920-as években), tradicionális kung-fu és modern küzdelmi technikák vegyítésével. Gyakorlatilag a kínai harcművészetek keveréke, mert technikái: ütés, rúgás, leszorítás, dobás, birkózás. Sanda versenyzők indulhatnak K-1, MMA versenyeken is. (forrás: Wikipedia) Én mindösszesen ütő – rúgó technikáim finomítását várom.

A taiji quan (tajcsi csuan vagy tai chi chuan) talán számotokra is ismert valamennyire. Az útikönyvben olvastam egy érdekességet, amellyel közelebb kerültem a lágy/belső és kemény/külső kung-fu iskolák közötti különbség megismeréséhez:

Kína két legfőbb vallása a taoizmus (hazai) és a buddhizmus (Indiából került át). A taoizmus (道教    dào jiào) célja a mérsékletes, tudatos élet, amelyhez vezető „Út” feltárására törekszik. Az „Út” gyakorlati megtapasztalása a taiji. „A harcművészet e formája a finomság taoista észleleteire, a nagyfokú tudatosságra és a konfliktusok elkerülésére támaszkodik.” (National Geographic Traveler – Kína, 42.o.) Mozdulatai tehát lágyak (ilyen lágy iskolák még a bagua zhang és a xingyi quan is).

A buddhizmusban (Fójiào) a vágyak semlegesítésére kell törekedni, ami enyhíti a szenvedést, és ez vezet el a nirvánához (a szabadság transzcendens állapota). Tehát sok meditációval jár. Amikor Bódhidharma (indiai bölcs, zen buddhizmus alapítója) a Shaolin templomba látogatott 527-ben, látta, hogy a szerzetesek a sok meditációtól elfáradnak, elpuhulnak. Kifejlesztett részükre egy (pörgősebb) testmozgás rendszert. Így a Shaolin kung-fu például a kemény iskolákhoz tartozik, és általánosan mondható, hogy a buddhizmusból merítenek ösztönzést a többi kemény iskolák is. Shaolin harcművészete – más kemény iskoláktól eltérően - egyedi abban, hogy egyaránt hatott a vallásos érzületre és az életmódra. (Nat. Geo. Trav., 44., 124.o.)

A tai chi (én ezt az írásmódot szoktam meg) -ban a célom a 24-es forma elsajátítása. A reggeli edzésen egyébként ez volt a legnehezebben lekövethető számomra. Sandához jó sok alapot adott a kempo. :)

A kéz és a láb összehangolása a tai chiban azért nehéz, mert valóban csak akkor jó, ha belülről jön. Ha gondolkodni akarok azon, hogy mi mit jelent, elvesztem. Már az első három lépést is, amit tanultam, jobb volt becsukott szemmel csinálnom.

Edzés után besétáltam a szupermarketbe, hogy vegyek mosóport, meg hozzávalót az ebédhez. Aztán otthon megpróbáltam elindítani a mosógépet, és be is pakoltam egy próba adag ruhát, beöntöttem a mosóport és megnyomtam mindent, amit kellett, de nem történt semmi.

Elmentem inkább főzni. Itt mindig úgy vásárolok, hogy amihez éppen bátor vagyok megvenni, azt megveszem, és úgy főzök, hogy megnézem, mi van itthon, és mit lehet belőle összerakni.

A tegnapi krumpli sütés után maradt olaj a serpenyőben, így kitaláltam, pirítok hagymát és gombát (legszívesebben gombapörköltet csináltam volna), és majd jó lesz tésztával.

A tészta vásárláshoz is bátorság kellett, mert két sorban is árulnak tésztát a boltban, de nekem mind egyformának tűnik. Illetve nem, mert van a nagyon vékony, nagyon hosszú, aminek azt hiszem üvegtészta változata is van (formára), és van az, amit az otthon is kapható kínai zacskós levesekben megtalálhatunk. Mindkét féle össze van tömörítve (hajtogatva?), azaz nem különálló darabokból áll. Vettem tehát a nagyon vékonyból, ami hamar megfőtt. Egyet gondoltam, és rádobtam a piruló gombára, és láss csodát, lett pirított tésztám, ami azért az otthoni kínai éttermekből is ismerősen hangzik. Nagyon ízletes ételünk lett, másféle tésztából aligha lehet ilyen jól megcsinálni, és még jól is laktunk.:)

(A delfines zacskóban rizs van. 2,5 kg a legkisebb. Kimérve is lehet venni, de az be van ömlesztve a bolt közepén és legyek ugrálnak rajta.)

Mikor Laci hazajött, újra próbálkoztunk a mosógéppel, vagyis inkább megnyitotta nekem a vízcsapot, és így már a mosás is sikerült. :)

2011. július 20.

Szerda estére a professzor, és a városban kissé távolabb található egyetem professzora díszvacsorára hívott minket és a másik magyar párt. Ugyanis a projektben a másik egyetem is benne van, és férjem egyik munkatársa már két héttel korábban kiutazott ide, szintén a feleségével. Csak ők a másik egyetemhez kötődnek és annak a közelében laknak, elég nagy így a távolság köztünk.

Tehát személyesen most találkoztunk először velük Kínában, és jó volt még hallani másik magyar szót! A vacsora előtt egyébként ők is ugyanúgy izgultak, mint mi. (Hogy miért kellett izgulni? Alábbi leírásból talán kiderül majd. De előrebocsátom, hogy számomra kellemes benyomással zárult a vacsora, még akkor is, ha valóban nem tudtam mindent megkóstolni.)

A helyszín az ő egyetemük hoteljában volt, ahol egy szűk folyosóról nyílnak külön termek, amelyekben egy nagy körasztal található, közepén forgatható üveglappal. A székek aranyszínű selyem székszoknyában vannak, és az asztalon lévő díszes, piros terítő is azt sugallta, hogy elegánsabb helyre kerültünk, habár a folyosóról egyáltalán nem úgy tűnt. Kínai terítés volt: egy kis tányérka, egy kis csésze porcelánkanállal, egy tálka a tisztítókendőnek (étkezés előtt meg kell vele „mosni” a kezeinket), egy kisebb tálka szójaszósszal (abba mindent lehet mártogatni), egy féldecis üvegpohár, egy pár evőpálcika, aminek szintén van egy kis porcelán támasztéka.

A vacsora alatt a fogásokat folyamatosan hozzák, általában 5-10 perces szünetekkel, amíg mindenki kóstol belőle. A legizgalmasabb az egészben, hogy nem tudod, még mennyi és milyen étel jön. Amikor érkezik a fogás, mindenki vesz egy falatot belőle a pálcikájával, és forgatja az asztalt a mellette ülőnek. Minden étel végig az asztalon marad, így egyszerre egyre több mindenből lehet folyamatosan csemegézni. Európai szemmel nézve összevisszaságnak tűnik, de biztos van benne rendszer. Egyik furaság, hogy levesfélét többször is hoznak, hol egy nagy tálban, hol pedig kis csészékbe porciózva.

Visszaemlékezve, megpróbálom leírni, hogy milyen tálak érkeztek, és milyen sorrendben:

• zöldsalátára halmozott halszeletek, amit fokhagymás szószba kellett mártani (ebből rögtön nem is mertem enni, mert halbőrnek tűnt)

• garnélarákok

• zöldség és sült hússzeletek (wokban készülhetett)

• halleves (nagy tálban, amiből szedtem, de nem voltam elég bátor hozzá)

• zöldsalátára halmozott tengeri csigák

• hatalmas rákok

• kagyló (kis csészékbe porciózva, tehát mindenki elé letettek egyet – ezt se mertem kinyitni és megenni)

• egy nagyon szép kardhal egészben (úgy volt tálalva, hogy a saját farkába harapott)

• egy tál fehér levesféle, de inkább gombakompót lehetett: tömény édes lében átlátszó valami úszkált, amiről azt mondták, gomba (hétfői menühöz is járt, akkor is megettem, így most ez volt az első ismerős étel)

• újabb zöldséges húsos wokos specialitás

• egy tál gomba és zöldség (ez a gomba is ismeretlen volt még számomra, de finom volt)

• újabb rákféleség (formára garnéla, de jóval nagyobb és barnás színű)

• egy tál kínai kel saláta (legalábbis gondolom, hogy kínai kel lehetett)

• édességtál: középen zselégolyók, körülöttük rizsből készült apró sütemény

• egy tál kagyló valami zselés cuccal (– ja, ezt se kóstoltam meg, így nem tudom mi lehetett)

• egy tál zöld leves (ezt már azért nem kóstoltam meg, mert nem is fért volna belém)

• görögdinnye

Ennyiféle ételt én még nem láttam egy asztalon azelőtt. De hogy miért hoztak ilyen rengeteg -félét, ráadásul egy tálat tekintve is nagy mennyiségben, el nem tudom képzelni. Igaz, a kínai étkezés valódi ízére ezzel az estével sikerült ráérezni, és nem tudok mást mondani, minthogy fantasztikus gasztronómiai és társasági élmény, de egy kicsit zavar, hogy a sok finom (merthogy valóban azok!) étel kárba vész (ráadásul ez az egész nagyon drága is lehetett). Mert hiába ültünk kilencen az asztalnál, ennyit képtelenség lett volna még akkor is elfogyasztani, ha mi európaiak is bátrabban merítkezünk a tenger gyümölcseiből.

Számomra elsősorban önismeretet hozott a vacsora. Ugyanis, én még halat nem igen ettem, csak a lazacot mertem megkóstolni. Az ennél komolyabb tenger gyümölcseiről meg el se mertem volna képzelni, hogy lemennek a torkomon. Tengeri csigából meg garnélából elég szépen fogyasztottam, sőt, a hatalmas (tenyér méretű) rákból is ettem (ami olyan szerencsétlen egyébként, mert csak nagyon kis (talán hüvelykujjnyi) része ehető, a többi mind páncél, meg olló). A hallal még volt fenntartásom, de ma már sajnálom, hogy nem mertem azt a szép kardhalat megkóstolni! A kagyló viszont még olyasmi, amivel nem hiszem, hogy meg fogok barátkozni. A többi mindenből is ettem, amihez nem írtam oda külön, hogy nem. Ráadásul – főleg, amikor nem figyeltem oda – a pálcikával is könnyen tudtam szedegetni a falatokat.

Úgy érzem, ezzel a fajta étkezéssel jobban tudok azonosulni, mint a sajátunkkal. Itt ugyanis nem kell szedni a tányérba, és nem kell azon izgulnom, hogy el is fogyjon a tányéromról, ami ott van. Általában, mindig voltak mennyiségi problémáim az éttermekben, alig-alig bírtam megenni, amit elém raktak. Meg mindig mindenki gyorsabban eszik nálam, ez különösen az otthoni családi étkezéseknél zavar, hiába én szedek általában a legkevesebbet, nem bírom „időben” eltüntetni, és egyedül maradok az asztalnál a kihűlt kajámmal. Olyan lassan eszek, hogy beleunok az étkezésbe, és hamar telítődöm is így. Akármennyire nem szeretem meghagyni az ételt, sajnos gyakran rákényszerülök.

Itt viszont valóban csak annyit kell ennem, amennyi jólesik. És külön feldobja számomra a dolgot, hogy rengeteg mindenből lehet választani – a svédasztalos helyeken is mindig jól tudtam lakni. Sőt, ezt a vacsorát még nem is hagytam volna abba, amikor végül is a többiek felálltak már az asztaltól, mert még annyi minden maradt a finomságokból. (Hiszen mindenből kis mennyiséget tudsz csak enni, viszont van, amiből többet is ennél.)

Említettem többször, hogy finomak az ételek. Az biztosan a kínai konyha jellemzője, hogy mindent gusztusosan apróra vágnak legyen az zöldségféle, vagy hús, és nagyon sok fajta fűszert, szószt adnak hozzá, így igen változatos, telített ízélmény jön létre. Szélesebb a zöldség, gomba és egyéb alapanyag választékuk is, amit főzéshez használnak.