Kínai Kaland

A következő bejegyzés más, mint az eddigiek, mert még az élmények hevében írom. Mai este ugyanis itt tartózkodásunk egyik legjobb estéje volt. Eleve sok mesélni valóm van még, amivel tartozom, úgyhogy nem akartam ezt az estét is  félre tenni későbbre (jobban szeretnék ilyen módon, az élményeket frissen megosztva írni, de ezidáig akárhányszor próbálkoztam blog, vagy napló írásával, nem sikerült felvennem ezt a fajta ritmust:)).

Először is tehát, el kell mondanom, hogy már másfél hónapja van egy lakótársunk, An. (Róla hamarabb csak úgy tudtam volna írni, ha valamelyik este leülök az aznapi történéseket elmesélni, de ugye, még nem sikerült utolérnem magam, viszont most pont ezt teszem, tehát írok róla:))

An vietnámi születésű, de itt írként van jelen (Dublinban él, az ottani egyetemet képviseli). Szerdán lesz a  szülinapja, és ez alkalomból ma rendezett egy kis főzőcskét, hogy meghívja  vacsorára a professzort, Hoang nevű kollégáját, és egy hallgatót (Jasone a neve, de nem hiszem, hogy így írja).

Az én mai produkcióm a konyhában mindössze ennyi volt:

1. Az An által készített tofus - gombás - rizstésztás töltelékkel megtöltöttem két ilyen "bitter melon" (magyarul: keserű dinnye) nevű zöldség-gyümölcsöt (nem tudom eldönteni, hogy melyik is pontosan. Még az első hetekben vettem én is a boltban - akkor még nem tudtam a nevét -, és belefőztem a káposztalevesbe, de nagyon keserű volt...igaz, a belsejét is benne hagytam, de már legalább tudom, hogy azt ki kell szedni...bár az ízén ez nem változtat).

 A töltés után An levest főzött belőle, ami természetesen keserű lett:

De meg kellett enni, mert ez a gyümölcs-zöldség nagyon egészséges, jót tesz a koleszterinszintnek, a vérkeringésnek.

2. A töltött káposzta egy vietnámi változatában is részt vettem:

3. Készítettem gyümölcs salátát,

4. majd kisütöttem a fánkot, amit férjem bedagasztott. :)

Szerettünk volna valami hazait is hozzáadni az estéhez. A rendelkezésünkre álló alapanyagokat tekintve egész ízletes lett a fánk, bár nem nőtt meg annyira, mint otthon. (És találtunk a boltban baracklekvárt, aminek valóban baracklekvár íze volt! :))

(A professzor és kislánya, Hoang és kisfia plussz két gazdátlan kéz)

(Hoang és kisfia, Jasone és An)

(Vacsora közben, a desszert előtt - igen, volt garnélarák is, hála An-nak:))

An-t megleptük tortával (desszert!:)), aminek a legjobban a gyerekek örültek:

(Nagyon édesek voltak, elénekelték kínaiul a "Boldog szülinapot!")

(A képeken látszik egy kicsit a fánkunk is)

Örülök, hogy a vendégek elhozták a gyerekeket (feleségeket viszont otthon hagyták, amin meglepődtem kicsit, bár itt azt tapasztalom, hogy nincsenek annyira összenőve a házastársak).

A gyerekek nagyon elevenek, hangosak voltak, egyáltalán nem zavarta őket az idegen környezet. Ezt pozitívumként írom, bár néha valóban sikoltottak akkorát, hogy nálunk már idegesen rászóltak volna a szülők, talán a fenekükre is ütöttek volna. De itt egyik apuka sem volt ideges, sőt, érdekes volt megfigyelni, hogy a fegyelmezés és a gyermekfelügyelet az este során a hallgató dolga volt inkább. Ő csitította őket (csak finoman), s amikor Lifey kiöntötte a gyümölcslevet a padlóra, akkor is ő ment oda feltörölni. Ez a hallgató ott volt azon a vacsorán is, amikor a professzor a saját lakásába hívott meg minket. (Ha nem lett volna itt, akkor lehet, hogy a professzorok hoztak volna más hallgatót - itt mindent velük csináltatnak, és ők mindent megcsinálnak, mert ez a norma, ideális munkakapcsolat :))

(Természetesen volt zsírkrétám amit oda tudtam adni a picúroknak :))

:)

Nemcsak azért raktam fel ennyi képet, mert Lifeyen nyuszis póló van, hanem mert végre volt alkalmam kínai gyerekekről fényképet készíteni. Az utcán néha olyan kis tündéreket látok, hogy azt hiszem, rögtön elolvadok, de nem merem csak úgy lefényképezni őket (bár, lehet, hogy nem zavarna senkit, itt nagyon közvetlenek az emberek).

Lehet, hogy túlságosan kitört rajtam a "babaláz", de némelyik kínai gyerkőc valóban nagyon édes a hatalmas fejével és az égnek álló pár szál hajával (a kisebbek általában így néznek ki:)) - mindenestre, tervezek külön gyermekekről szóló bejegyzést is írni!

Az est további részében mi nem rajzoltunk, hanem kártyáztunk - a Solot (Köszönjük, Kata!) tanítottam, lehet, hogy hamarosan ennek is lesz kínai változata, mert bejött :)

Annyi energiám maradt, hogy bevállaltam a mosogatást is. Persze van mosogatógépünk -ami nem sütő! -, de nem tudjuk működtetni, így hát...

Ez pedig itt a "Mooncake" (Holdsüti), amit a professzornak köszönhetünk:)

Ennek a desszertnek holnap lesz szerepe, mert akkor kezdődik Kína egyik legnagyobb ünnepe, a "Mid - Autumn Festival" (Ősz-középi Fesztivál). Úgyhogy hamarosan visszatérek, hogy beszámoljak erről a nem mindennapi élényről! :)

Addig is, jó éjszakát, nálunk most hajnali két óra van, amikor ezt befejezem (és esik az eső, lehet hogy ideér a tájfun, amit már érkezésünk óta várunk?)