A kung-fu óráim véget értek. Ez éppen egy olyan dolog, aminek nem örültem. A thai chi 24 forma mellett kard formát és hosszú bot formát is tanultam. Kardom most nincs, a botos formában lévő technikák közül pedig meg kell még tanulnom többet is. Sok új mozdulatot ismerhettem meg egyébként, és remélem, shaolin kung-fut tanulni is lesz még alkalmam Kínában! (Van erre vonatkozó tervem.)
Az edző nagyon kedves volt egyébként, mivel volt másik tanítványa is, felajánlotta, hogy szeptember 1-ig, azaz még egy hétig ingyen foglalkozik velem. Csak nem jött össze a dolog, mert a szombati napot lemondta, hétköznap meg esett az eső. Nekem pedig nagyon kell egy edző, aki tol, mert magamtól ezt is képes vagyok halogatni. Jó, ha heti egyszer edzek így! Nem igazán tudom helyretenni magamban, hogy miért vagyok ilyen halogatós, amikor pedig szeretem a kung-fut, és élvezem, ha csinálhatom. Persze, nagyon örülök annak is, hogy egyáltalán újra ráléptem az harcművészet útjára! (Majd ha beérek, de jó lesz nekem :))
"Aki másokat ismer, okos.
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős.
Aki megelégedett, az gazdag.
Aki bátran tör előre, az eléri célját.
Aki helyét nem hagyja el, az maradandó.
Aki a halállal nem enyészik el, annak örök élete lesz."
(Lao-ce: Tao te king 33. vers /Ágner Lajos fordítása/)
Hosszú évek óta az első négy sora a legkedvesebb idézetem, de be kell vallanom, az ön-megismerést és az útkeresést gyakran egy helyben toporgásként élem meg. Pedig ez nem olyan dolog amit irányíthatunk...vagy igen? A harcművészet számomra egy soha véget nem érő útkeresés (ezt érzem, pedig ez nem hangzik túl jól, ugye?!?)
Edzőm megajándékozott egy kalligráfiával - ő írta! Alig várom, hogy otthon kirakhassam a falra - örök emlék lesz :)
Utolsó kommentek