2011. július 20.
Szerda estére a professzor, és a városban kissé távolabb található egyetem professzora díszvacsorára hívott minket és a másik magyar párt. Ugyanis a projektben a másik egyetem is benne van, és férjem egyik munkatársa már két héttel korábban kiutazott ide, szintén a feleségével. Csak ők a másik egyetemhez kötődnek és annak a közelében laknak, elég nagy így a távolság köztünk.
Tehát személyesen most találkoztunk először velük Kínában, és jó volt még hallani másik magyar szót! A vacsora előtt egyébként ők is ugyanúgy izgultak, mint mi. (Hogy miért kellett izgulni? Alábbi leírásból talán kiderül majd. De előrebocsátom, hogy számomra kellemes benyomással zárult a vacsora, még akkor is, ha valóban nem tudtam mindent megkóstolni.)
A helyszín az ő egyetemük hoteljában volt, ahol egy szűk folyosóról nyílnak külön termek, amelyekben egy nagy körasztal található, közepén forgatható üveglappal. A székek aranyszínű selyem székszoknyában vannak, és az asztalon lévő díszes, piros terítő is azt sugallta, hogy elegánsabb helyre kerültünk, habár a folyosóról egyáltalán nem úgy tűnt. Kínai terítés volt: egy kis tányérka, egy kis csésze porcelánkanállal, egy tálka a tisztítókendőnek (étkezés előtt meg kell vele „mosni” a kezeinket), egy kisebb tálka szójaszósszal (abba mindent lehet mártogatni), egy féldecis üvegpohár, egy pár evőpálcika, aminek szintén van egy kis porcelán támasztéka.
A vacsora alatt a fogásokat folyamatosan hozzák, általában 5-10 perces szünetekkel, amíg mindenki kóstol belőle. A legizgalmasabb az egészben, hogy nem tudod, még mennyi és milyen étel jön. Amikor érkezik a fogás, mindenki vesz egy falatot belőle a pálcikájával, és forgatja az asztalt a mellette ülőnek. Minden étel végig az asztalon marad, így egyszerre egyre több mindenből lehet folyamatosan csemegézni. Európai szemmel nézve összevisszaságnak tűnik, de biztos van benne rendszer. Egyik furaság, hogy levesfélét többször is hoznak, hol egy nagy tálban, hol pedig kis csészékbe porciózva.
Visszaemlékezve, megpróbálom leírni, hogy milyen tálak érkeztek, és milyen sorrendben:
zöldsalátára halmozott halszeletek, amit fokhagymás szószba kellett mártani (ebből rögtön nem is mertem enni, mert halbőrnek tűnt)
garnélarákok
zöldség és sült hússzeletek (wokban készülhetett)
halleves (nagy tálban, amiből szedtem, de nem voltam elég bátor hozzá)
zöldsalátára halmozott tengeri csigák
hatalmas rákok
kagyló (kis csészékbe porciózva, tehát mindenki elé letettek egyet – ezt se mertem kinyitni és megenni)
egy nagyon szép kardhal egészben (úgy volt tálalva, hogy a saját farkába harapott)
egy tál fehér levesféle, de inkább gombakompót lehetett: tömény édes lében átlátszó valami úszkált, amiről azt mondták, gomba (hétfői menühöz is járt, akkor is megettem, így most ez volt az első ismerős étel)
újabb zöldséges húsos wokos specialitás
egy tál gomba és zöldség (ez a gomba is ismeretlen volt még számomra, de finom volt)
újabb rákféleség (formára garnéla, de jóval nagyobb és barnás színű)
egy tál kínai kel saláta (legalábbis gondolom, hogy kínai kel lehetett)
édességtál: középen zselégolyók, körülöttük rizsből készült apró sütemény
egy tál kagyló valami zselés cuccal (– ja, ezt se kóstoltam meg, így nem tudom mi lehetett)
egy tál zöld leves (ezt már azért nem kóstoltam meg, mert nem is fért volna belém)
görögdinnye
Ennyiféle ételt én még nem láttam egy asztalon azelőtt. De hogy miért hoztak ilyen rengeteg -félét, ráadásul egy tálat tekintve is nagy mennyiségben, el nem tudom képzelni. Igaz, a kínai étkezés valódi ízére ezzel az estével sikerült ráérezni, és nem tudok mást mondani, minthogy fantasztikus gasztronómiai és társasági élmény, de egy kicsit zavar, hogy a sok finom (merthogy valóban azok!) étel kárba vész (ráadásul ez az egész nagyon drága is lehetett). Mert hiába ültünk kilencen az asztalnál, ennyit képtelenség lett volna még akkor is elfogyasztani, ha mi európaiak is bátrabban merítkezünk a tenger gyümölcseiből.
Számomra elsősorban önismeretet hozott a vacsora. Ugyanis, én még halat nem igen ettem, csak a lazacot mertem megkóstolni. Az ennél komolyabb tenger gyümölcseiről meg el se mertem volna képzelni, hogy lemennek a torkomon. Tengeri csigából meg garnélából elég szépen fogyasztottam, sőt, a hatalmas (tenyér méretű) rákból is ettem (ami olyan szerencsétlen egyébként, mert csak nagyon kis (talán hüvelykujjnyi) része ehető, a többi mind páncél, meg olló). A hallal még volt fenntartásom, de ma már sajnálom, hogy nem mertem azt a szép kardhalat megkóstolni! A kagyló viszont még olyasmi, amivel nem hiszem, hogy meg fogok barátkozni. A többi mindenből is ettem, amihez nem írtam oda külön, hogy nem. Ráadásul – főleg, amikor nem figyeltem oda – a pálcikával is könnyen tudtam szedegetni a falatokat.
Úgy érzem, ezzel a fajta étkezéssel jobban tudok azonosulni, mint a sajátunkkal. Itt ugyanis nem kell szedni a tányérba, és nem kell azon izgulnom, hogy el is fogyjon a tányéromról, ami ott van. Általában, mindig voltak mennyiségi problémáim az éttermekben, alig-alig bírtam megenni, amit elém raktak. Meg mindig mindenki gyorsabban eszik nálam, ez különösen az otthoni családi étkezéseknél zavar, hiába én szedek általában a legkevesebbet, nem bírom „időben” eltüntetni, és egyedül maradok az asztalnál a kihűlt kajámmal. Olyan lassan eszek, hogy beleunok az étkezésbe, és hamar telítődöm is így. Akármennyire nem szeretem meghagyni az ételt, sajnos gyakran rákényszerülök.
Itt viszont valóban csak annyit kell ennem, amennyi jólesik. És külön feldobja számomra a dolgot, hogy rengeteg mindenből lehet választani – a svédasztalos helyeken is mindig jól tudtam lakni. Sőt, ezt a vacsorát még nem is hagytam volna abba, amikor végül is a többiek felálltak már az asztaltól, mert még annyi minden maradt a finomságokból. (Hiszen mindenből kis mennyiséget tudsz csak enni, viszont van, amiből többet is ennél.)
Említettem többször, hogy finomak az ételek. Az biztosan a kínai konyha jellemzője, hogy mindent gusztusosan apróra vágnak legyen az zöldségféle, vagy hús, és nagyon sok fajta fűszert, szószt adnak hozzá, így igen változatos, telített ízélmény jön létre. Szélesebb a zöldség, gomba és egyéb alapanyag választékuk is, amit főzéshez használnak.
Utolsó kommentek