2011. július 21 - 22.
Hogyan használjuk a mosógépet? Ez a kérdés lassan egyre inkább időszerűvé válik. A mosógépünk az erkély egyik sarkában található, van mellette egy beépített mosókagyló is. Amennyire rálátok a többi erkélyre, mindenhol ugyanez a helyzet. Az erkélyeken fel van függesztve még két cső, amikről vállfák lógnak le. A kimosott ruhákat ezekre akasztják. Alig várom, hogy eljussunk idáig mi is, de egyenlőre csak annyit tudunk a mosógépről, hogy világos drapp színű, és található rajta négy gomb. Szerencsére, az egyetemen dolgozó fiatalok segítőkészek, egyikük majd csak lefordítja angolra a gépen található feliratokat.
(Hát, így néz ki a "rém".)
Segítőkészségük bizonyítéka az is, hogy teljes gőzzel ráálltak arra, hogy kung-fut (功夫 gōng fu) szeretnék tanulni itt, és ők ebben segítsenek. Hétfőn csak megemlítettük a dolgot, szerdára már egy kész munkacsoport dolgozott az ügyön. Összeállítottak egy kérdőívet, amit ki kellett töltenem azzal kapcsolatban, hogy milyen mozgásformák érdekelnek, milyen stílusok, és mi a célom, fitnesz, vagy küzdelem. Ez alapján kerestek kung-fu iskolákat. Négyet találtak, amikkel fel is vették a kapcsolatot, és az edzésnapokat, meg az árakat meg is kérdezték, és külön összeírták.
Hát, ami az árakat illeti, nagyon drágák. Nem tudom, hogy azért mondtak-e ennyit, mert külföldi vagyok. Egyik helyen 130 yuan/óra volt, havi kb. 8000 yuan (!). Volt még egy ilyen drága hely. A harmadik helyen az edző csak augusztustól lesz, míg volt egy, ahol az edző mondta, hogy házhoz is jön akár. Itt 500 – 1000 yuan havonta, kiszállással 1500 yuan. Elmentünk megnézni ezt a helyet ma este, egy kínai lány elkísért minket, mert nagyon messze esik. Busszal két átszállás és egy órás utazás lenne. Ide is inkább taxival mentünk, de a lány nélkül biztos nem találtuk volna meg.
Az edzés egy hatalmas parkban volt. Gyerekek és felnőttek szabadidő ruhában csináltak különféle gyakorlatokat. Az edző viszonylag fiatalnak tűnt, mozgása dinamikus volt, ami tetszett, de az edzés nem volt túl szabályozott. Kínai kísérőnkkel megint jól elbeszélgettek, úgy tűnik, itt mindenki barátságos a másikkal. Az edző nem beszél angolul, szóval jó, hogy volt velünk tolmács.
Azt mondta, az első órát ingyen adja, így eldönthetem, hogy tetszik-e. Holnap reggelre meg is beszéltük az egyetem parkjában.
Mielőtt elindultunk, kísérőnk elmagyarázta, hogyan működik a mosógép, bár neki sem volt egyszerű rájönnie. A feliratokat lefordította, de a valós működés még titok maradt. Így tehát péntekre két próbám lett: mosógép elindítása, valamint részt venni egy kínai kung-fu edzésen.
Időrendben előbb volt a kung-fu. Képesek voltunk a reggel 8 órában megállapodni. A melegre kell, hogy fogjam, hogy csak későn tudok elaludni, és itt még nem keltem fel 9-10-nél előbb. De oda értünk és az edző is jött. Ahhoz képest, hogy nem beszél angolul, elég jól sikerült megértetnie velem, mit vár. Az óra első felében sanda (散打 sàn dǎ) -t, második felében tai chi (太极拳 tài jí quán)-t tanított.
A sanda vagy sanshou jelentése „free fighting”. Kínai hadsereg fejlesztette ki (első modern katonai akadémián oktatták már a 1920-as években), tradicionális kung-fu és modern küzdelmi technikák vegyítésével. Gyakorlatilag a kínai harcművészetek keveréke, mert technikái: ütés, rúgás, leszorítás, dobás, birkózás. Sanda versenyzők indulhatnak K-1, MMA versenyeken is. (forrás: Wikipedia) Én mindösszesen ütő – rúgó technikáim finomítását várom.
A taiji quan (tajcsi csuan vagy tai chi chuan) talán számotokra is ismert valamennyire. Az útikönyvben olvastam egy érdekességet, amellyel közelebb kerültem a lágy/belső és kemény/külső kung-fu iskolák közötti különbség megismeréséhez:
Kína két legfőbb vallása a taoizmus (hazai) és a buddhizmus (Indiából került át). A taoizmus (道教 dào jiào) célja a mérsékletes, tudatos élet, amelyhez vezető „Út” feltárására törekszik. Az „Út” gyakorlati megtapasztalása a taiji. „A harcművészet e formája a finomság taoista észleleteire, a nagyfokú tudatosságra és a konfliktusok elkerülésére támaszkodik.” (National Geographic Traveler – Kína, 42.o.) Mozdulatai tehát lágyak (ilyen lágy iskolák még a bagua zhang és a xingyi quan is).
A buddhizmusban (Fójiào) a vágyak semlegesítésére kell törekedni, ami enyhíti a szenvedést, és ez vezet el a nirvánához (a szabadság transzcendens állapota). Tehát sok meditációval jár. Amikor Bódhidharma (indiai bölcs, zen buddhizmus alapítója) a Shaolin templomba látogatott 527-ben, látta, hogy a szerzetesek a sok meditációtól elfáradnak, elpuhulnak. Kifejlesztett részükre egy (pörgősebb) testmozgás rendszert. Így a Shaolin kung-fu például a kemény iskolákhoz tartozik, és általánosan mondható, hogy a buddhizmusból merítenek ösztönzést a többi kemény iskolák is. Shaolin harcművészete – más kemény iskoláktól eltérően - egyedi abban, hogy egyaránt hatott a vallásos érzületre és az életmódra. (Nat. Geo. Trav., 44., 124.o.)
A tai chi (én ezt az írásmódot szoktam meg) -ban a célom a 24-es forma elsajátítása. A reggeli edzésen egyébként ez volt a legnehezebben lekövethető számomra. Sandához jó sok alapot adott a kempo. :)
A kéz és a láb összehangolása a tai chiban azért nehéz, mert valóban csak akkor jó, ha belülről jön. Ha gondolkodni akarok azon, hogy mi mit jelent, elvesztem. Már az első három lépést is, amit tanultam, jobb volt becsukott szemmel csinálnom.
Edzés után besétáltam a szupermarketbe, hogy vegyek mosóport, meg hozzávalót az ebédhez. Aztán otthon megpróbáltam elindítani a mosógépet, és be is pakoltam egy próba adag ruhát, beöntöttem a mosóport és megnyomtam mindent, amit kellett, de nem történt semmi.
Elmentem inkább főzni. Itt mindig úgy vásárolok, hogy amihez éppen bátor vagyok megvenni, azt megveszem, és úgy főzök, hogy megnézem, mi van itthon, és mit lehet belőle összerakni.
A tegnapi krumpli sütés után maradt olaj a serpenyőben, így kitaláltam, pirítok hagymát és gombát (legszívesebben gombapörköltet csináltam volna), és majd jó lesz tésztával.
A tészta vásárláshoz is bátorság kellett, mert két sorban is árulnak tésztát a boltban, de nekem mind egyformának tűnik. Illetve nem, mert van a nagyon vékony, nagyon hosszú, aminek azt hiszem üvegtészta változata is van (formára), és van az, amit az otthon is kapható kínai zacskós levesekben megtalálhatunk. Mindkét féle össze van tömörítve (hajtogatva?), azaz nem különálló darabokból áll. Vettem tehát a nagyon vékonyból, ami hamar megfőtt. Egyet gondoltam, és rádobtam a piruló gombára, és láss csodát, lett pirított tésztám, ami azért az otthoni kínai éttermekből is ismerősen hangzik. Nagyon ízletes ételünk lett, másféle tésztából aligha lehet ilyen jól megcsinálni, és még jól is laktunk.:)
(A delfines zacskóban rizs van. 2,5 kg a legkisebb. Kimérve is lehet venni, de az be van ömlesztve a bolt közepén és legyek ugrálnak rajta.)
Mikor Laci hazajött, újra próbálkoztunk a mosógéppel, vagyis inkább megnyitotta nekem a vízcsapot, és így már a mosás is sikerült. :)
Utolsó kommentek