Hét nap szabadnap egymás után azért mégis csak túlzás! - véget is ért a "holiday". Ma szombat van, de menni kellett dolgozni, és ez így lesz egészen a következő szombatig. Utána ismét helyre áll a hétköznapok és hétvégék közötti kerékvágás. Bár, számomra így is totál összefolynak a napok :)
Hazautazásunk napja pedig ijesztően gyorsan közelít. Szerettem volna a szociális munkáról is írni valamit, míg itt vagyok. Az utcán jártamban - keltemben (ha létezik ilyen, szociális szemmel) figyelem az embereket, és minden egyéb objektumot, ami csak ott fellelhető. Élményeimet az első napoktól kezdve talán ez az egy szó jellemzi leginkább: ellentétek.
(Zöldséges bolt egy lakópark tövében)
Látom a nagyváros csillogó oldalát a hatalmas plázákkal, amelyek tele vannak drága világmárkákat kínáló üzletekkel; a plázák tövében pedig szűk kis utcácskákban tömörül egymás mellé megannyi boltocska, némelyik igen csak túlzsúfolva.
(Az eladó vajon hol fér el?)
Koldusokat is látok, leginkább a plázák környékén. Jelenlétük ugyanúgy megvisel, mint otthon; mindig arra gondolok, hogy ők hova mehetnek haza? A városban és a város szélén egyaránt találkoztunk rosszabb állapotú lakóházakkal, amelyeket én már szegénynegyednek neveznék, de ugye, nem ismerem az itteni szegénységi kategóriákat, küszöböket. Rogge véleménye szerint szinte mindenki szegénynek érzi magát, mert az átlagbér kevés és drágaság van mindenhol (én sem érzem annyira olcsónak az itteni életet, kivéve persze az 1 yuanos városi busz tarifát).
Ugyanakkor még mindig nehezen tudok hozzászokni az utakon nagy többségében jelen levő felsőkategóriás (értsd: hatalmas, agresszív, "monsterek", amikbe elég csak beleülni, hogy különbnek érezd magad mindenkinél) autócsodák és városi terepjárók látványához. Ezek itt is drágák. (Akiknek nincs ilyenjük, azok járnak elektromos kismotorral, vagy busszal.)
Az utca egyébként kedvelt témám lett, olyannyira, hogy még szeretnék írni róla. Nem csak az érdekes, és sok esetben kifejezetten változatos utcaképek foglalkoztatnak, hanem az általunk ismertnél sokkal nagyobb élettér is, amit jelent az itt élő embereknek. Szeretek csak úgy kinnt lenni az utcán, és nem sietni sehová. Különösen az eldugott, szűk sikátorokat, és azokat a városrészeket szeretem, ahol szinte érezhető egyfajta szubkultúra jelenléte, és ahol a turistáknak nem sok keresnivalójuk van (én is csak ritkán keveredtem ilyen helyekre, és érzem, hogy ez a leírás talán inkább New Yorkot jobban jellemezné....szóval, nem a bűnözői szubkultúrára gondolok! :)).
Még augusztusban találkoztam egy amerikai szociális munkással, aki itt dolgozik a "Fuzhou Municipal Children's Welfare Institution" (Fuzhou Városi Gyermekjóléti Intézmény/Intézet) -ben, még közelebbi magyarázatot adva, a gyermekotthonban.
A fickót már első heteinkben láttam, reggel ugyanarra biciklizett munkába menet, mint mi - kiderült, egyazon lakótelepen is lakunk, csak ők a D negyedben, mi meg a C-ben (ez azért nagy távolság, mai napig nem tudom, hol van a D).
A gyermekotthont meg nála is hamarabb kiszúrtam, mert az egyetem északi kapujával szemben magasodik, az út túloldalán:
Megkérdeztem, hogy be tudna-e vinni, mert meg szeretném látogatni az intézményt. Azt mondta, ok, és abban maradtunk, hogy még látjuk egymást. De aztán a következő héten egy reggel sem találkoztunk, és azóta is csak egyszer, messziről, kismotorral láttam - ennek is van már egy hónapja. :(
Névjegyét elkértem volna (gondolom, hogy van, itt mindenkinek van), de a folyóparton sikerült beszélnünk, ahol ő a két kislányával játszott. Most azon vagyok, hogy a gyermekotthon portáján hagyjak számára üzenetet. De erre a kalandra második visszatérésemkor fog nagy valószínűséggel sor kerülni.
(Hatalmas intézménynek látszik)
Érdekességként megtudtam tőle azt is, hogy már tíz éve tanulja a kínai nyelvet és még mindig kezdőnek érzi magát. Holott tud írni, olvasni, beszélni, ami kell is, mert munkahelyén senki nem beszél angolul. Remélem, valóban sikerül még találkoznunk, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan keveredett ide a családjával!
(A webet böngészve találtam Kínában működő szociális NGO-kat, egyesületeket. Majd ha ismét rámtör a szakmaiság, ezekről fogok írni :))
Utolsó kommentek