2011. július 26.
A bejegyzés elejét harcművészetet kedvelő barátaimnak ajánlom.
Kedden reggel ismét kung-fu (功夫 gōng fu) edzésre siettem. Úgy állapodtunk meg a mesterrel, hogy keddtől péntekig tart edzést, alkalmanként 80 percet. Mivel nem beszél angolul, nem tudtam, hogyan vélekedett múlt alkalommal, és féltem, hogy zavarónak érzi, hogy nem tudja elmagyarázni a technikákat. Zavarónak is érezheti a dolgot, mert reggel hozta egy tanítványát (Rogge), aki legalább beszél angolul. Ez számomra is megkönnyebbülés volt. Sőt, a mester testvére is megjelent egy könyvvel, amiben megjelölte a tai chiról szóló fejezeteket, hogy azokat fénymásoljam le. Ő is elég jól beszél angolul. Mindez alapján úgy tűnt, hogy lelkesek attól, hogy kung-fut akarok tanulni, és valóban segíteni szeretnének benne.
Az edzésen több technika ismerős volt Shaolin kung-fu edzésekről. A láblendítésekből itt többfélét csinálunk, mint amit eddig edzésen megismertem. Össze kellene raknom a technikában a lassú indítást és közepétől a nagyon gyors lendítést, nehéz, hogy ne legyen szaggatott a mozdulat. Azonban szóltak, hogy ne fej fölé, hanem csak orr magasságig lendítsem a lábam. A technikák végén lábujjheggyel kell talajt érinteni, lehet, hogy eddig erre se figyeltem.
A lovaglóállást másfél vállszélességű állásban és vízszintes ülésben kell csinálni. Tény, hogy így nehezebb megtartani egyenes háttal az egyensúlyt. Már több, mint tíz éve ismerem ezt a technikát, ideje volt újratanulnom :)
Úgy tűnik egyébként, hogy a mester a Shaolin kung-funál jobban preferálja a wushut. A héten már előkerült a kard és a bot is. Egy edzésbe elég sok mindent belezsúfol, egy technika gyakorlására kevés időt hagy. Remélem, nem gondolja, hogy most aztán majd mindent megtanít! Én próbálok itthon is időt szakítani a gyakorlásra, csak mivel nem jegyzem meg pontosan a technikákat, rosszul sem szeretném begyakorolni.
Kíváncsi vagyok, mit hoz ez az egy hónap! Több pénzt nem igazán áldozhatunk a kung-fura egyenlőre. Talán, ha sikerül valamilyen csapatot találni normál áron.
(Ezt a hirdetést a fő utcán láttam, nem messze tőlünk. A Wing Chun elsősorban önvédelem, de itt mindent jó lehet tanulni, aminek Kínában van a hazája. :))
Kedd este fél nyolckor, egyik kínai munkatárs kíséretében elindultunk kerékpárt venni. Használtat megvenni sokkal gazdaságosabb, mintha bérelnénk, és talán könnyebb lesz kerékpáron felfedezni a várost. A vásárlótúra elég izgalmas volt. Taxival bementünk az életbe: az utcák tele járókelőkkel, szorosan egymás mellett apró üzletek, és nem ritka, hogy a boltok előtt a boltos és kis családja egy kis asztalkát körülülve jóízűen falatozik (a járdát elfoglalva). Két órán keresztül csak sétáltunk, és mindössze két helyen találtunk egy – egy kerékpárt. Miután megvettük az egyiket, a másikhoz még vissza kellett gyalogolni. Talán még 10 óra előtt odaértünk, de már épp zárt a boltos. (Általában este tízig minden nyitva van.) Ennek ellenére vagy ötször megemelte az ülést, amit ki is cserélt, és a rozsda eltüntetésére, szürke festékkel lefújta a kormányrudat. A kerékpár elején levő lyukas kosár problémájára is hatékony megoldása volt: a szakadt kosárba belerakott egy kisebbet. :)
A kínai kísérőnk természetesen mindegyik boltossal jól elbeszélgetett. Amikor a lámpa felől érdeklődtünk, majdnem kiröhögtek, legalábbis a legtermészetesebben mondták, hogy az nem szükséges. És tényleg, egyetlen biciklin sincs lámpa. Sőt, a nagyon elterjedt elektromos robogókon sem kapcsolják fel, talán ha kettő olyat láttunk, amelyiken világított. (Ezek az elektromos kismotorok egyre inkább kezdik a kerékpárok helyét felváltani Kínában. Rengetegen használják, üzletek és parkolók is tele vannak velük. Ráadásul, elfér rajta az egész család: apa vezet, anya ül hátul, a gyerek meg apa előtt álldogál.)
Visszafelé tehát hazatekertünk a sötét utcákon, de nagyon izgalmas volt. Térképpel simán hazakeveredtünk, és láttuk végre a folyót is, ami a lakóövezetünk mellett folyik, de eddig még nem esett útba. Homokos a partja, és este tíz után még tele volt emberekkel. Többen például sárkányt eregettek. Azt hiszem, itt egyáltalán nem otthon ülősek. Szívesen vannak az utcákon, a parkokban – kivéve persze déltől kettőig. Akkor pihenőidő van, bár az üzletek nincsenek zárva, de elképzelhető, hogy az eladó pultra hajtott fejjel alszik, te meg nyugodtan besétálsz a boltba. :)
(A két "rozsdi" kerékpár :))
Utolsó kommentek