A kínai naptár szerint augusztus 6-án július 17-e volt, ami Kínában Valentin-nap. Meglepődtem azon, hogy itt is létezik, ráadásul külön napja van. Előző este bicikliztünk a városban, és akkor lehetett látni néhány rózsa árus lánykát, valamint a szupermarketekben is előre pakolták a szívdobozos desszerteket. (Nem volt nehéz dolguk, mert kettőnél többféle desszert aligha kapható egy üzletben - a csokizás úgy tűnik, tényleg nem a kedvencük, inkább cukrot, zselét és édesített tyúklábat nyalnak! :))
A cukrász süteményeik viszont igazán finomak és külsőre is felettébb étvágygerjesztőek. Csomagolásukban is kis műremekek, és ha el akarjuk vinni, dobnak rajta kedves kis dobozkával és kanálkával.
Szülinapomra vettünk tortát vasárnap, és már a doboza is önmagáért beszélt. Ráadásként kaptunk hozzá kis papír tányérkákat, kis villákat, gyertyákat, tortalapátot, mindezt gusztusosan becsomagolva és masnival a tortadobozhoz kötve. A torta íze pedig mennyeien könnyű és krémes volt! A hűtőnk rendkívül alacsony teljesítménye miatt viszont csak egy napot bírt ki - fagyasztó rész az, ami kb. azt a hőfokot tudja nyújtani, amit a hűtő résznek kellene, de a fagyasztóba nem fért a torta. :(
Megünnepeltük tehát a szülinapom. Áthívtuk a másik magyar párt, főztem zöldséges, üvegtésztás csirkemellet, sütöttem tofut, vettünk gyümölcsöket, üdítőt, és azt a csodás tortát. A névnapi virágcsokrom is megvan még :)
(Ezeket a sütiket a vendégeink hozták. A tortáról még nem tudok képet feltölteni.)
Mindez mellett, vasárnap estére meghívott vacsorázni minket az a kínai professzor, akit mi is vendégül láttunk, amikor Magyarországon volt. Nem akartuk visszautasítani, pedig igazán tele ettük magunkat a szülinapi vendégségben. Azért én megpróbáltam minden tőlem telhetőt, hogy férjen még belém étel.
Ez a vacsora speciálisabb volt több mindenben is, mint az eddigiek. Egy hangulatos, szűk utcácskában lévő családi háznál ettünk, és az ott élő család lát vendégeket a kertjükben. Ennek az a lényege, hogy háziasabb ételekkel szolgálnak, mint az éttermek. Az utcában több hasonló helyet is láttunk, úgy látszik, ennek a fajta vendéglátásnak is van egy szélesebb körben elterjedt hagyománya. Valójában tehát ezek is éttermek, de a szó szoros értelmében családi vállalkozások. A hangulat is családiasabb volt, a környezet is kellemesebb.
Másik specialitása a vacsorának, hogy a fujiani fogások helyett a kantoni konyhát ismerhettük meg.
Ami rögtön lenyűgözött, az a kagylóban tálalt rizottó (biztos nem így hívják, de a rizs többféle zöldséggel, gombával, és csirkehússal volt összekeverve). De ettünk rántott polipot és ráktojást is (ami a ráklevesben volt).
(A képen legelöl a panírozott polip csápok, és a csodálatos kagyló.)
(A professzor kislánya pedig nagyon tündéri, engem abszolút elragadott. :))
A vacsora után még sétáltunk az "öreg utcában". Ez Fuzhou antik város része. Legalábbis az utca régi, kínai épületekből áll, de mindegyik ház üzletté vagy étteremmé lett alakítva, és a nem annyira tradicionálisan kínai McDonald's is kapott helyet.
Az utcába azért itt tartózkodásunk alatt még többször visszatérünk, mert a szuveníreknek ez az elsődleges lelőhelye. (Fura viszont, hogy képeslapot még itt sem találtam. Eddig egy darab képeslapot sem sikerült vennem a városban - egy gyűjtőnek ez nagy kín!)
UI.: A sütő lehet, hogy valójában mosogatógép, de az is lehet, hogy fertőtlenítő - szárítógép. Még a kínai kollégák sem tudták biztosra, amikor szombaton hoztak egy ágyat a hétfőn érkező lakótárs részére, így nem árulták el, hogyan működik. Első ránézésre persze én is mosogatógépnek gondoltam, és örültem is a gondolatnak. :)
Boldog Születésnapot!
Utolsó kommentek