2011. július 16 – 17.
Kb. 5 óra alvás után ébresztett tegnapi kísérőnk, hogy a professzor vár minket a szállásnál. Most láttuk először a reggeli forgatagot ahogyan kiértünk az utcára, és mindenhol nők, asszonyok, gyerekek fura nyelvet beszélnek és érthetetlen „krikszkrakszokkal” van tele minden tábla, minden ház. Széles úttest, többemeletes épületekkel, és ami az utcán rögtön szemet szúrt, az a közlekedési morál: egyszerre vannak az úttesten gyalogosok, biciklisek, autósok, taxisok, buszok, motorkerékpárok, robogók, és mind másfele szeretnének menni – nyilván mindennap történik is baleset.
Említett szállásunk egy lakás, elvileg luxuslakás, ami nem olyan régi építésű lakóparkban foglal helyet. Mi egy kilenc emeletes tömb első emeletén vagyunk, de mellettünk 23 emeletes lakóépület is van. Tágas nappalija van, erkéllyel (ami a mosógép lelőhelye is), valamint konyha, étkező és három külön zárható szoba, amiből kettőhöz fürdőszoba is tartozik. Minden helyiség tele van beépített fiókokkal, polcokkal, gardróbokkal, két szobában franciaágy is van éjjeli szekrényekkel. (Majd a lakásról készített képeket feltöltjük külön fotóalbumba.)
Ez a bejárati ajtónk. Még nem derítettem ki, mit jelentenek az írások és mi a szerepük. Úgy tudom, a taoista templomok bejáratán szintén van írás, és zöld sárkány, valamint fehér tigris ábrázolás, mert ez a két szent állat ajtóisten a taoista vallásban/filozófiában. (Lehet, hogy ez is a taoizmussal függ össze. A szomszédunk ajtaján nincs ilyen - akkor ő más vallású (?))
Kísérőink gyorsan megmutatták a mosógépet, de a használatát nem részletezték túl, majd elkísértek a közeli bankba és szupermarketbe, ahol rögtön vettünk is két darab kínai sim kártyát, és telefont. A két legolcsóbbat vettük meg, de ahhoz képest átszámítva (kb. 6000 Ft/db) sem voltak valami olcsók. Lacié ugyanis egy fekete-fehér kijelzős Nokia, az enyém meg valami egyszerű Samsung, de már színes kijelzős. Ilyen telefonokat nálunk nem is igen lehet már kapni. Itt mindenesetre jobban megéri kínai számon beszélni.
A telefonüzlet után kísérőink el is tűntek, mi meg még benéztünk a szupermarketbe. Talán ez az a dolog, amitől másodjára megijedtünk Kínában (én legalábbis): TÉNYLEG mindenen kínai felirat van, tehát fogalmad sincs, hogy mit veszel meg, és mit kellene megvenned. Néhány világmárka azért felfedezhető pl. Lipton, Nestlé, Sniker's, Tuc, Lay's, Knorr, Coca és Pepsi Cola termékek, Tropicana, Dove, Head'n'Shoulders, Colgate, de a többség helyi termék. Angol nyelvű felirat azért szerencsére akad néhány csomagoláson, de legtöbbször azzal sem vagyunk kisegítve. A zöldségek és gyümölcsök felét meg felirattal sem ismernénk fel :)
Itt filteres tea kevés létezik, de használata egyáltalán nem jellemző. A Liptontól sem igen találtunk mást, csak Milk Tea-t: instant tea tejporral, nagyon sokféle kapható. Amit mi elsőre vettünk (Black Kiss) hasonlít ízre a reggeli instant kávéhoz.
Még ezen első bevásárlás részét képezte ananász lekvár, mogyoró vaj, mangó. Kenyeret csak szeleteltet találni, és még fél kiló sincs egy csomagban. Általában édeskés és nagyon mű ízű.
Visszaérve a szállásra aludtunk, majd felkelve észrevettük, hogy a lakásra jó nagy takarítás ráfér, a szekrények polcai is ragadtak a kosztól. Így főleg tisztítószereket keresve visszamentünk a szupermarketbe. Vettünk élelmiszert is, és majdnem 500 yuant (kb. 14000 Ft) elköltöttünk.
A hálószobát és fürdőszobát kitakarítottuk, a konyhát másnapra hagytam. Aztán a harmadik ijesztő dologgal is összefutottunk még este: egy kb. 6 cm nagy csótánnyal.
Másnap, vasárnap, kérdéses volt, hogy nyitva vannak-e a boltok. Mivel nem csak a tegnapi egy csótány volt az egyetlen amivel sikerült találkozni a lakásban, nem bírtuk ki, hogy ne menjünk el ismét a szupermarketbe csótányirtót venni. (Ezek a 4-6 cm méret közti visszataszító hat lábú szörnyecskék azóta is lakótársaink, napi 1 – 4 -et kell legyilkolásznunk.)
Szóval, vasárnap is nyitva volt még este is a szupermarket, meg a környéken látható boltok. A hétvégén feltűnt egy ajtónálló fiú a szupermarketben, akinek az volt a feladata, hogy köszöntse a vásárlókat és a kosarakat azonos magasságú oszlopba rendezze és a legfelsők füleit kinyitva, oldalra döntse, hogy a vevők könnyen el tudják venni. A pénztárosok mellett álltak csomagolók is, akik az árut szatyorba teszik (csomagolókat azóta egyébként nem láttam ott). Erről azt gondoljuk, hogy elég sok embert próbálnak foglalkoztatni, hogy minél több betöltött munkahely legyen.
Hogy ne csak ijesztő dolgokat írjak, hanem pozitívumokat is! Az első két napban leginkább lakónegyedünk szépsége és nyugalma tűnt fel (igaz az autók dudálása és az emberek hangos beszéde, meg a gyermekek kiabálása gyakran behallatszik napközben, sőt, erkélyünk alatt van valami klub - féle is, ahol esténként idősebb emberek énekelnek – de ez utóbbi kellemes zene :)). Kerítéssel körbevett nagy lakóparkról van szó, és a kinti zajosabb utca üzleteit – így a szupermarketet is – a lakópark sétálóutcájáról is megközelíthetjük. Ez az utca szépen parkosított és található benne sok tradicionális étterem, teázó és egyéb üzletek is (amik ugyan drágák, mert elvileg elit környéken lakunk. A garázs is az erkélyünkkel szemben található, így gyakran látjuk az ottani mozgást, de még a hosszú Volkswagen Passatnál kisebb autót nem láttunk közlekedni. Csak Audik, BMW-k, és egyéb felső kategóriás autók járnak ki-be.)
(Lakónegyedünk szépsége és nyugalma)
Az erkélyről szerencsére nem csak a garázst látjuk, hanem zöldövezetet, mert az épület teteje parkosítva van, így a kilátásunk is kellemes. :)
(Kilátás az erkélyről - szemben)
(Kilátás az erkélyről - le)
Utolsó kommentek