2011. július 23.
Szombatra a professzor kirándulásra hívott minket. Elmondta, lesz hajókázás, és evés, de egyszerre. Az ételhez oda kell evezni, és a hajóból lehet megenni. Fantáziánkban egy tó közepén úszó grillpult jelent meg, ami körül csak úgy nyüzsögnek a ladikok. De változott a program, és ezt még indulásunkkor sem tudtuk, így kiránduláshoz öltöztünk, akárcsak a másik magyar „csapat”.
Fél hat körül, négyesben, egy kínai munkatárssal elindultunk a városba gyalog - útközben kezdett gyanússá válni a dolog. Megérkeztünk egy hotelbe, ahol a professzor várt, és akkor már nyilvánvalóvá vált, hogy ismét vacsora lesz. De most jelen volt a professzor felesége és a tündéri négy éves kislányuk is.
Írtam a kínai terítékről, most meg is tudom mutatni fényképen:
Számomra nagy boldogság volt ismét körasztalról csemegézni. Menünk:
ecetes, szójás retekcsíkok
szeletelt főtt csirke
garnélarákok
zöldségtál barnás színű, édeskés zselés valamivel (ez a valami helyi étel, elvileg rizsből készül, és nagyon finom, de nem tudom mi lehet a neve)
zöldségleves tésztával, amit csészékben kaptunk (ebben volt valami, amit elsőre sárgarépának néztünk, de volt tapadókorongja)
disznóleves nagy tálban
tojásleves -féle kis csészékben felszolgálva (lehet, hogy egy kis kagyló is volt benne)
forró zöldségtál (uborka és még valami)
nagy hal, ami szintén helyi specialitás (a hal is helybéli)
a hal erősen csípős változatából is egy fogás
sült marha egy nagy velős csonttal
marhahúsleves gombával nagy tálban
görögdinnye
Elképzelhető, hogy most kihagytam valamit a felsorolásból, viszont van meglepetésem:
lefényképeztem az ételek egy részét, különösen a halakat! :)
(A felsorolásban szereplő első öt étel látható a képen.)
(Ezt a halat lehet, hogy a mellettünk lévő folyóban fogták :))
A halból (amelyik nem csípős) magamat is meglepve, elég szépen csemegéztem. Nem volt az a tipikus hal íze, amit nem szeretek, nagyon jól volt elkészítve, a szósz is, amiben "úszkált", sokat hozzátett az ízéhez.
A vacsorához most bort ittunk (szerdán a sört ittuk a kis féldecis pohárból, a bornál azért könnyebben megszokható ez a mennyiség:)), és egy fehér porcelán pohárkában forró vizet is kaptunk hozzá.
A kínaiak gyakran isznak forró vizet, de az ásványvizet is szeretik. Igaz, még szénsavas ásványvizet nem sikerült találnom a boltban, és azt sem tudom megkülönböztetni, hogy melyik a palackos víz, és melyik az ásványvíz. Bár azt hiszem, palackos vizet ingyen (is) lehet utcai automatákból venni.
A tea az első és legfontosabb italuk, amelyből hatalmas a választék. Rengeteg teabolt és teaház található a városban is (csak a lakókörnyezetünkben eddig 5-öt láttam), ahol lehet kóstolni.
Vacsora után a professzor a hotel teaházába meg is hívott minket kóstolásra, ez nagyon kellemes megkoronázása volt az estének! :) Láthattunk teaszertartást, amit jó lenne még néhányszor megismételni, amíg itt vagyunk, olyannyira élvezetes!
Négyféle teát készítettek el nekünk, egy Oolong teát és három -féle fekete teát, amelyből az egyik füstölt volt. Füstölt teát eddig még tényleg nem ittam, különleges illatra, ízre is. (A teákról még írni fogok, főleg mert megtudtuk, hogy Fuzhou-ban nem akármilyen teákat lehet venni. Például az Oolong teákból a leghíresebbek és a legdrágábbak Fujian-ból származnak.)
Az Oolongot porcelán készletből szolgálták fel, a fekete teákat pedig üveg készletből. Mindegyik teához más készlet tartozik, valamint nem mindegy, melyik teát hány fokos vízzel kell leforrázni, illetve meddig szabad a vízben áztatni. Az első leforrázást ki kell önteni, csak a másodikat szabad felszolgálni.
Érdekes volt látni a teamester minden mozdulatát, amilyen rutinnal, mégis szertartásosan végzi őket.
Képek a hotel teázójáról:
(Ilyen szobácskákban zajlik a teaszertartás. A fő szék a teamester helye.)
Közelebb kerültünk ma is Kínához!
Utolsó kommentek