(Az iskola bejárata és a tó közepén levő pagoda)
Az első két hét már el is telt a kung fu iskolában. Internet hozzáférést csak a hétvégén kaptam, ezért nem tudtam még hírt adni az itteni eseményekről. (de ez sem tökéletes, gyakran megszakad és lassú)
Qufu Shandong tartomány - a kínaiak életében különösen nagy jelentőségű - történelmi városa, mert itt született Konfuciusz. Tegnap jutottam el először a városba, és megtaláltam a Konfuciusz Templomot, amit majd jövő héten meg is szeretnék látogatni.
Az iskola kiválasztásához is hozzájárult a város történelmi jellege, valamint Fuzhou-tól ide lehetett a legegyszerűbben eljutni a közvetlen vonattal, ami ugye, így is félnapos utazás volt.
A harmadik indokom pedig az, hogy ide viszonylag közel esik a Shaolin Templom, amit esetleg az iskola diákjai is meg akarnak látogatni...hát, ez a reményem rögtön be is vált, mert az első hétvégét ott töltöttük, de erről majd később!
Kínában tehát még sok hasonló kung fu iskola található, ami kifejezetten külföldieket vár, akik jelentős része élete nagy kalandjának tekinti a harcművészet igazán eredeti környezetben történő tanulását. (Legalábbis saját motivációmat így tudom összefoglalni a legegyszerűbben, és csak gondolom, hogy a többieket is hasonló erő mozgatja.)
Meg is lepődtem azon, amikor megérkeztem, hogy ilyen hideg, téli időben is tele van az iskola tanulókkal. Mióta itt vagyok, öten utaztak el - de kettő visszajön az ünnepek után -, és hatan érkeztek még (épp ma egy lengyel fiú jött), tehát nagyon is zajlik az élet.
A tanulók többsége legalább három hónapot tölt itt, de sokan vannak, akik rögtön egy évre szánják el magukat, ráadásul mindenféle előképzettség nélkül.
Én az egy hónap alatt három új formagyakorlatot tanulok:
Yang Tai Chi 42,
Xiao Hong Quan Shaolin forma,
és egy Wudang forma, ami az itteni idős (67 éves) Wu Shi Fu sajátja.
Kis betekintést nyerek a Wing Tsun-ba és a Qi Kong-ba is. Mivel a harcművészet nem új számomra, a Sanda (küzdelem) és a Chin Na (önvédelem) sem okoz nehézséget. De ha kezdő lennék, akkor legalább három hónapot el kellene itt töltenem nekem is, hogy szilárdabb alapokat szerezzek. Persze, így is jó buli lenne, de ez a hajó már elment. Legideálisabb akkor lett volna lehorgonyozni itt, amikor még érettségi és diploma között álltam, nem pedig a családalapítás ajtajában. Arról, hogy anyagilag nem tudtam volna megengedni magamnak – mint ahogy most sem -, inkább nem beszélek. De lehet, hogy ez a kérdés csak Kelet-Európát érinti, ugyanis az Európát képviselő diákok itt mind a nyugati térségből jöttek (legtöbben angolok és németek - plussz egy svájci - vannak, de franciákból, spanyolokból is több akad, valamint van itt dán, norvég, finn is). Különösen örültem annak, hogy találkoztam egy szlovén fiúval is, ő pénteken távozott három hónap után. De nem haza, hanem tovább utazik Burmába, meg ami még eszébe jut. Ajánlottam neki, hogy Szingapúrt és Malájziát ne hagyja ki, én elutaznék azokba az országokba, ha tehetném. Ő már túl van rajtuk, azt mondta...
Fiatalabb volt nálam, a diákok fele mind fiatalabb, 17 – 25 év közöttire saccolom a korukat. Közülük is többen vannak a szlovén fiúhoz hasonló helyzetben, hogy hónapokig – évekig utazgatnak a világban, és Kína csak egy állomás számukra. Beszéltem egy kanadai fiúval, aki egy éves körutat tett a világban, a három hónapos kung fu tanulás az utolsó állomása. Járt Észak-Amerikában, Európában, Új-Zélandon, Ausztráliában, Ázsiában néhány helyen, és most Qufuban kung fut tanul.
A diákok másik fele 25-35 év közötti, ugyancsak utazgatók. Van itt egy harminc év alatti dán házaspár is, szintén hosszabb időre jöttek, de ugye, nem hagyták hátra a másikat. (A feleséggel együtt összesen heten vagyunk lányok.)
A legidősebb diák ötven felettinek tűnik, hát, róla nehezebben tudom elképzelni, hogy nincs családja. Már volt ebben az iskolában tavaly több hónapot, majd hazament Dél-Afrikába, utána négy hónapra visszajött Kínába egy tai chi iskolába, és most onnan érkezett ide ismét két hónapra. Az itteni tai chi órákon azt gyakorolja, amit a másik helyen tanult. A többi edzésen meg velünk együtt dolgozik, ő ugyanis a mi csoportunkban van. Összesen tízen vagyunk:
Brandon – Új-Zéland
Sean - Ausztrália
Peter – Ausztrália
Agif – Szíria
Charles – Franciaország
Barney – Anglia
Jakobo – Spanyolország
Cameron – Dél-Afrika
Sarah – USA
és én, Magyarország.
Nekem úgy tűnik, mindannyian itt kezdték tanulni a kung fut, csak Agifról és esetleg, Peterről gondolom, hogy volt harcművészeti előképzettségük. De mindenki nagyon ügyes, akik a nulláról indulva töltenek itt el egy hónapot, képesek elég pontosan bemutatni az első formagyakorlatot és az alap technikákat is, úgyhogy meglátszik az intenzitás eredménye. A három hónap ideális idő is, azalatt már elég szépen mozognak, csak kérdés, hogy meg tudják-e mindezt őrizni. Akiket kérdeztem, mind azt mondták, hogyha hazatérnek, folytatni szeretnék a kung fut.
(Edzéshez készülődve)
Mellettünk van még kettő 9-10 fős tanulócsoport, valamint egy három fős, de ők haladók, és hosszú időt itt töltő diákok.
A csoportokat egy-egy kínai Shaolin szerzetes vezeti. A mi shi fu-nk (mesterünk) a legfiatalabb közülük. Ő tíz évet élt a Shaolin templomban és négy éve jött el onnan ebbe az iskolába. Talán a mi edzéseink energikusabbak is. Legalábbis, amikor a csütörtöki erősítő edzések vannak, a többi csoport tagjai a “részvétüket” fejezik ki nekünk, hogy látták, mi mindent kellett nekünk csinálni (persze ők is szenvednek ezen a napon, de mi aztán...:)).
Azért laza dolgok is beleférnek a mozgalmas edzésekbe. Például, egyik bemelegítés alkalmával egy jó focis játékot játszottunk: körbe kellett állni, és egymásnak passzolgatni a labdát. A kör közepén egy ember állt, akinek meg kellett szereznie a többiektől. Majd akitől sikerült, az állt be a körbe, és így tovább. De az erősítő edzések alkalmával is találkoztam érdekes gyakorlatokkal – bár ilyenkor mindig a túlélésért küzdök -, például, a társad a nyakadba véve kell lábujjhegyre emelkedni és vissza 100-szor, majd ugyanezt guggolásból felállással.
A négy velünk lakó Shaolin szerzetes mellett délutánonként órákat tart Wu Shi Fu is, aki Bagua-t és Wudang Tai Chi-t oktat. Ezeken a részvétel szabadon választható, ami számomra kötelezőt jelent :)
A Wudang nagyon új mozgásforma számomra, nehezen memorizálom, de nagyon szeretem csinálni. Ha szeretnék rá emlékezni, nincs mese, ezt valóban mindennap gyakorolnom kell majd! Ezek az órák a kedvenceim egyébként, mert a shi fu nagyon mosolygós, vicces “kis öreg”. Ő mindenki napját feldobja. Már a vele való találkozás miatt is megérte az iskolába jönnöm, úgy érzem. És a mozdulatait látva, szerintem, mindannyian ámulatba esünk! :)
(Bagua gyakorlás)
(Az eddig említett stílusokról és az órarendemről írok majd egy külön bejegyzést, főleg, mert ez leginkább csak azok számára lehet jó olvasnivaló, akik szintén érdekeltek a kung fuban, vagy bármilyen más harcművészetben.)
Az iskolai élet a kung fun kívül
Akik anyanyelvi szinten, vagy megközelítőleg anyanyelvi szinten beszélik az angolt, azoknak lényegesen könnyebb, és ők talán életre szóló barátságokat is tudnak itt kötni. Amikor megérkeztem, nagyon nehéz volt megérteni bármit is, amit az angol anyanyelvűek mondtak. Egyik szobatársam, az amerikai Sarah, őt könnyebben megszoktam, mint az angol lányt, aki múlt pénteken ment haza (vele egy szót sem váltottam jóformán). A helyére érkezett egy másik lány, szintén Angliából, de vele rendesen beszélgetek, bár nem mindig tudom kellően kifejezni magam.
A Shaolin Templomba történő kiránduláson is még inkább néma voltam, de mire visszaértünk, jobban feloldódtam, és múlt héten észrevettem, hogy könnyebben értek meg mindenkit. Bár nem tudok továbbra sem különbséget tenni az angol, amerikai, új-zélandi, kanadai és ausztrál akcentus között, de legalább elmondhatom, hogy mindannyiukkal beszéltem. A németek, franciák is nagyon jól beszélik az angolt, de ők duplán szerencsések, mert többen is vannak, így anyanyelvükön is tudnak egymással kommunikálni. Spanyolországból is van három fiú, egyikük nem beszéli jól a nyelvet (vele szeretek én beszélgetni:)), de ugye, neki is ott van az anyanyelvi lehetőség. Agif lehet olyan magányos, mint én, mert ő tényleg nagyon keveset tud angolul (nem is kezdeményez nagyon beszélgetést senkivel).
A nyelv mellett a másik nehézség a komfort hiánya. Persze, nem luxusutazáson vagyok, de a zuhanyzó és a wc állapota valóban olyan szinten lelakott, amivel még nem találkoztam, akármilyen táborokban voltam is korábban. Meg hideg van a szobákban. Van ugyan fűtés, de nem sokat ér, főleg nekem nem, mert az ágyam az ajtó mellett van. De már ehhez is hozzászoktam. Igaz, májusban lesz új épülete a sulinak, szóval, lehet, hogy ezért sem költenek már rá többet (úgy tudom, hogy csak négy éve nyílt, ahhoz képest viszont valóban nagyon durván elhanyagolták).
(Ágyam)
(Asztalom)
A konyha viszont kiváló (bár hosszabb idő alatt bele lehetne fásulni ebbe is). A reggeli mindennap ugyanaz: főtt tojás, kínai kenyér, szezámmagos péksüti, szójatej (porból), forró víz.
Az ebéd és vacsora is hasonló egymáshoz, de azért változatos. Rizst mindig kapunk, és ehhez általában még négy-öt féle fogást. Ezek a fogások hús-zöldség ételek vegyesen, de nagyon sokféle zöldséget kell elképzelni, és minden gusztusosan vékonyra aprított. Heti egyszer húsos derelye (jiao zi) és pálcikás hús is van, és mindig akad valami panírozott, sült különlegesség, például töltött tekercs, vagy édes, gyümölcsös pudingféle. Ezeket nagyon szeretem, de minden más ételt is nagy élvezettel eszek (kivéve a pálcikás húst, csak ez nem ízlett eddig).
A napokat még külön feldobja a "kenyeres bácsi", aki az első reggeli edzés után érkezik háromkerekű motoron, és hozza a kenyeret a konyhának. Néhány tanuló mindig köré gyűlik, mert isteni finom fonott kalács, lepény és egyéb töltött sütemény is van nála. Ezek darabja általában egy yuan, már én is vettem több alkalommal. (Kellemes élmény ért a városban is péksütemény terén. Sokkal nagyobb és ízletesebb a választék, mint amit eddig Fuzhou-ban tapasztaltam. Ez valóban érdekes, hogy amit itt lehet kapni, ott nem, és fordítva. De ez a helyzet a teával, és bizonyára még más élelmiszerekkel is.)
Heti három este van lehetőség a mandarin nyelvet is tanulni. Ezeket az órákat az iskolában élő két tolmács lány tartja felváltva. Nelly nagyon helyes, mosolygós, barátkozós, míg Lia kissé visszafogottabb. Ők mindig elérhetőek, ha segítség kell. A mi shi funk egész jól beszél angolul – folyamatosan tanul az anyanyelvi diákoktól :) -, de néha ő is kér még tolmács segítséget.
Határozottan elhatároztam, hogy szeretnék megtanulni kínaiul. Nem mertem belevágni, amikor először idejöttünk, de már sajnálom, hogy az első három hónapban nem kerítettem rá lehetőséget. Most viszont fogok venni angol – kínai nyelvkönyvet! :)
Mindent egybe véve boldog vagyok, mert most végre olyan egészségesen élek, mint még soha! :)
(Ezt a tavat napi hat-hétszer futom körbe, szerencsére ennyi futást kibírok. Emiatt izgultam talán a legjobban, hogy mennyit kell majd futni! :))
Summary in English
My life in the Kung Fu School
I've already been here for two weeks, but I got Internet connection just in these days.
In China – especially in the mountains – there were more and more kung fu school opened for foreigners who are addicts enough to learn martial art in its original milieu.
Qufu is a famous historical town, Confucius's birthplace, in Shandong province. That's why I chose this school. The other two reason are: There is a direct train lane from Fuzhou, so I could get here easier than to other schools, and the Shaolin Temple is not far away, I thought that I had a possibility to visit it. (I will write about it later!)
Five students went home – two of them will return after the holidays – and six new arrived since I am here. Most of the students spend at least three months in the school, but many of them are long term students with one year staying. There are more people from the United Kingdom, Germany, France, Spain, the United States and Australia. There are students also from Switzerland, Denmark, Norway, Finland, South-Africa, New Zealand, Canada, Syria and India. Today's arriver is a Polish man. And it was really nice to meet a Slovenian guy, but he already left the school, his next destination is Burma.
Half of them are under 25, and many of them are world travellers. China is just a stage in their journey. The other half is between 25 – 35 as I think. Just the South-African man seems above 50 years by age.
The members of our training group:
Brandon – New Zealand
Sean - Australia
Peter – Australia
Agif – Syria
Charles – France
Barney – UK
Jacobo – Spain
Cameron – South-Africa
Sarah – USA
and me - Hungary.
I think they all started the martial arts here (except Agif and Peter maybe), but they are very skillful. The beginners are able to learn one tai chi and one shaolin form and basic movements in one month.
I'm learning three new forms:
I get a little introspection into Wing Tsun and Qi Kong. The Sanda (fighting) and the Chin Na (self defence) neither new for me, so I enjoy these classes to. The Wudang is quite new for me, is not easy to memorize the movements, but this is my favourite new love. The instructor, Wu Shi Fu, is a kind, 67-year-old man, who makes everybody's day with his classes.
I think three months staying is ideal for everyone.
Besides our group there are two more groups with 9-10 members, and one with three students in it, but they are advanced learners. So there are four Shaolin monks living with us (Wu Shi Fu doesn't live in the school). Our shi fu (master) is the youngest, he had been living and training in the Temple for ten years. Sometimes we feel our trainings to be forceful and exhaustive.
(I will write about the trainings and the styles in another post, because it might be readable just for those who are also interested in any martial art.)
School-life beside kung fu
Speaking and understanding English was very difficult for me at the first week. Now I can catch up easier with the others, but I can't speak fluent. Native speakers are very lucky with their language. German and French students also speak English very well. There is a Spanish guy whose English skills are at the same level as mine, but he can speak in his mother language with the other two Spanish. Just Agif has more difficulties with the language.
The other thing that I'm not really happy with is the footing of the bathroom and the toilette. These are the most dilapidated ones what I've ever seen. The school will move into a new building in May 2012, I hope they will care for that.
And there is always cold in the rooms. My bed is next to the door, but I get used to these conditions.
The kitchen is fine. The breakfast is the same every day: eggs, Chinese bread, sesame rolls, soy milk (from powder), hot water. The lunch and the dinner always nice. We get rice and four or five different dishes every day. These dishes contain meat, mushrooms and a wide selection of vegetables. We get dumplings (jiao zi) and meats on stick once a week, and every evening there are something fried surprise like stuffed rolls. I really like those ones, I enjoy eating everything here.
The bakery products are also very tasty ones (here I found a bigger and more delicious selection from them than in Fuzhou). The baker's man arrives after the first morning training and we usually buy some pone and other bakery products from him.
We can learn Mandarin language three times a week. There are two Chinese girl living with us who are the translators, and they teach the language. But these classes are just for fun.
I have decided: I want to learn Chinese (Mandarin). I'm sorry for the past three months when I didn't start it.
First and last, I am happy here, because I live in a healthy way as I've never lived before.
Utolsó kommentek